Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

keitől függött. S az érdekek kö­zéppontjában nem a harcát vívó Magyarország állt. Mi a véle­ménye erről a történelmi szerep­­tévesztésről?- Az a véleményem, hogy ha azon a napon 1956-ban, ami­kor Nagy Imre deklarálta Ma­gyarország semlegességét, a nagyhatalmak ezt 12 órán be­lül elismerték és garantálták volna, akkor lehetett volna re­ményünk. Az Egyesült Álla­mokra, Angliára, az ENSZ-re gondolok.- Hát ez nem történt meg...- Nem történt meg, s ezzel megszületett a halálos ítélet.- Térjünk vissza a távolabbi múltba. Ön utalt Eckhardt Ti­bor tevékenységére, s arra, hogy Amerikában szoros kapcsolat­ban voltak. A hazai közvéle­mény meglehetősen félretájéko­zott Eckhardt Tibornak a ma­gyar ügyben végzett munkájá­val kapcsolatban. Ön mire em­lékszik? Memorandum Spellman bíborosnak- Eckhardt magyar megbí­zással utazott Amerikába. Ő volt a legjobb diplomatánk, nyelveket beszélt és kitűnő kapcsolatokat mondhatott ma­gáénak. Teljesen megbízható magyar szempontból, ami ak­kor sajnos már nem volt termé­szetes. Nem tudhattuk, hogy kitől mi jut el a németekhez. Eckhardt ilyen szempontból is teljesen feddhetetlen volt. 1943-ban memorandumot fo­galmazott meg a magyar kül­politikáról Spellman amerikai bíboros számára. A főpapnak ugyanis erős befolyása volt a Fehér Házban és jóakarónk volt. Eckhardt a memoran­dummal meg akarta alapozni Spellman washingtoni tárgya­lásait. A közelmúltban, emlék­táblájának avatásakor Makón fel is hívtam a figyelmet erre. Elő kellene venni ezt a doku­mentumot, valószínű a New York-i Magyar Házban van az eredeti.- Eckhardt kikkel állt kapcso­latban ?- Minthogy sokat dolgoz­tunk együtt, elmondhatom, hogy őt sem érdekelték az emigráció marakodásai, med­dő vitái. Nekem közvetlen kapcsolatom volt Roosevelt­­hez, neki erős bázisa volt a Georgetown Egyetem, ahol több magyar professzor támo­gatta.- Önről köztudott, hogy fá­radhatatlanul dolgozik ma is a magyar ügyért. Ennek előrebo­csátásával kérdem, hogyan lát­ja, milyen Magyarország meg­ítélése mostanában ?- Óriási különbség, ha a régi állapottal hasonlítom össze. A nagy fordulatot 1956 októbere jelentette. Azt tapasztalom, hogy az ifjúság forradalmára talán jobban emlékeznek kül­földön, mint itthon. Döntő for­dulatnak tartják. Olyasminek, mint a sztálingrádi csata volt; a magyar népfelkelés volt a hi­degháború Sztálingrádja. Ma­gyarország ugyan elvesztett egy csatát, de a diktatúra halá­los sebet kapott. S ezt a ma­gyarok adták. És azt sem felej­tik el, hogy mi nyitottuk meg az utat a közép-európai zsar­nokok megbuktatásához. Azt mondhatom, hogy nagyon jó Magyarország híre a világban, és ezt meg kell őrizni.- Szeretnék egy személyes emléket fölidézni önnel kapcso­latban. A hatvanas évek végén, külföldön, hallgattam az egyik előadását Európa politikai pers­pektívájáról és olvastam az er­ről írott könyvét. Ön akkor föl­vázolta a szovjet diktatúra bom­lását, még azt is leszögezve, hogy ez 2000 előtt bekövetkezik. Nem tudom, hányán vették ezt komolyan akkor. Az idő önt iga­zolta. Kérdezem tehát, milyen feltételezésre alapozta prognózi­sát? A kémfőnök magánleckéje- A magyarázat egyszerűbb, mint gondolná. De előzmény­ként egy személyes találkozás­ra kell emlékezni. Az angolok a második világháború végén is azt tették, amit tettek koráb­ban: a győztes háború befejez­­tekor elbocsátották azt a hír­szerző főnököt, aki addig irá­nyította a titkosszolgálatot. Ázt tartották ugyanis, hogy újabb konfliktus esetén nem tud mást csinálni, mint koráb­ban. Én ennek a tábornoknak a vendége voltam azon a birto­kon, amit a szolgálataiért ka­pott, és a hírszerzésről beszél­gettünk. Akkor azt mondta ne­kem: „Titok nem létezik, az ember ugyanis nem tud titkot tartani. Áz amerikaiak és a szovjetek titkolózásában az a különbség, hogy ha az ameri­kaiaknak van valami nagy tit­kuk, az másnap olvasható a New York Timesban vagy a Washington Postban. Az orosz titkot három hét múlva lehet olvasni valamelyik vidéki, je­lentéktelen tartományi újság­ban.” Ez szöget ütött a fejem­ben és attól fogva alaposan ta­nulmányozni kezdtem mind­azokat a helyi lapokat, ame­lyekhez a Szabad Európa Rá­dió hozzájutott. Ezekben a la­pokban minden megtalálható volt, csak fel kellett dolgozni az oroszok sajátos fecsegését. És ebből vontam le a következ­tetéseimet.- Elnök úr, köszönöm a be­szélgetést! KIRÁLY ERNŐ

Next

/
Thumbnails
Contents