Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
keitől függött. S az érdekek középpontjában nem a harcát vívó Magyarország állt. Mi a véleménye erről a történelmi szereptévesztésről?- Az a véleményem, hogy ha azon a napon 1956-ban, amikor Nagy Imre deklarálta Magyarország semlegességét, a nagyhatalmak ezt 12 órán belül elismerték és garantálták volna, akkor lehetett volna reményünk. Az Egyesült Államokra, Angliára, az ENSZ-re gondolok.- Hát ez nem történt meg...- Nem történt meg, s ezzel megszületett a halálos ítélet.- Térjünk vissza a távolabbi múltba. Ön utalt Eckhardt Tibor tevékenységére, s arra, hogy Amerikában szoros kapcsolatban voltak. A hazai közvélemény meglehetősen félretájékozott Eckhardt Tibornak a magyar ügyben végzett munkájával kapcsolatban. Ön mire emlékszik? Memorandum Spellman bíborosnak- Eckhardt magyar megbízással utazott Amerikába. Ő volt a legjobb diplomatánk, nyelveket beszélt és kitűnő kapcsolatokat mondhatott magáénak. Teljesen megbízható magyar szempontból, ami akkor sajnos már nem volt természetes. Nem tudhattuk, hogy kitől mi jut el a németekhez. Eckhardt ilyen szempontból is teljesen feddhetetlen volt. 1943-ban memorandumot fogalmazott meg a magyar külpolitikáról Spellman amerikai bíboros számára. A főpapnak ugyanis erős befolyása volt a Fehér Házban és jóakarónk volt. Eckhardt a memorandummal meg akarta alapozni Spellman washingtoni tárgyalásait. A közelmúltban, emléktáblájának avatásakor Makón fel is hívtam a figyelmet erre. Elő kellene venni ezt a dokumentumot, valószínű a New York-i Magyar Házban van az eredeti.- Eckhardt kikkel állt kapcsolatban ?- Minthogy sokat dolgoztunk együtt, elmondhatom, hogy őt sem érdekelték az emigráció marakodásai, meddő vitái. Nekem közvetlen kapcsolatom volt Roosevelthez, neki erős bázisa volt a Georgetown Egyetem, ahol több magyar professzor támogatta.- Önről köztudott, hogy fáradhatatlanul dolgozik ma is a magyar ügyért. Ennek előrebocsátásával kérdem, hogyan látja, milyen Magyarország megítélése mostanában ?- Óriási különbség, ha a régi állapottal hasonlítom össze. A nagy fordulatot 1956 októbere jelentette. Azt tapasztalom, hogy az ifjúság forradalmára talán jobban emlékeznek külföldön, mint itthon. Döntő fordulatnak tartják. Olyasminek, mint a sztálingrádi csata volt; a magyar népfelkelés volt a hidegháború Sztálingrádja. Magyarország ugyan elvesztett egy csatát, de a diktatúra halálos sebet kapott. S ezt a magyarok adták. És azt sem felejtik el, hogy mi nyitottuk meg az utat a közép-európai zsarnokok megbuktatásához. Azt mondhatom, hogy nagyon jó Magyarország híre a világban, és ezt meg kell őrizni.- Szeretnék egy személyes emléket fölidézni önnel kapcsolatban. A hatvanas évek végén, külföldön, hallgattam az egyik előadását Európa politikai perspektívájáról és olvastam az erről írott könyvét. Ön akkor fölvázolta a szovjet diktatúra bomlását, még azt is leszögezve, hogy ez 2000 előtt bekövetkezik. Nem tudom, hányán vették ezt komolyan akkor. Az idő önt igazolta. Kérdezem tehát, milyen feltételezésre alapozta prognózisát? A kémfőnök magánleckéje- A magyarázat egyszerűbb, mint gondolná. De előzményként egy személyes találkozásra kell emlékezni. Az angolok a második világháború végén is azt tették, amit tettek korábban: a győztes háború befejeztekor elbocsátották azt a hírszerző főnököt, aki addig irányította a titkosszolgálatot. Ázt tartották ugyanis, hogy újabb konfliktus esetén nem tud mást csinálni, mint korábban. Én ennek a tábornoknak a vendége voltam azon a birtokon, amit a szolgálataiért kapott, és a hírszerzésről beszélgettünk. Akkor azt mondta nekem: „Titok nem létezik, az ember ugyanis nem tud titkot tartani. Áz amerikaiak és a szovjetek titkolózásában az a különbség, hogy ha az amerikaiaknak van valami nagy titkuk, az másnap olvasható a New York Timesban vagy a Washington Postban. Az orosz titkot három hét múlva lehet olvasni valamelyik vidéki, jelentéktelen tartományi újságban.” Ez szöget ütött a fejemben és attól fogva alaposan tanulmányozni kezdtem mindazokat a helyi lapokat, amelyekhez a Szabad Európa Rádió hozzájutott. Ezekben a lapokban minden megtalálható volt, csak fel kellett dolgozni az oroszok sajátos fecsegését. És ebből vontam le a következtetéseimet.- Elnök úr, köszönöm a beszélgetést! KIRÁLY ERNŐ