Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
KI LATO „A diktatúra halálos sebét a magyarok adták” BESZÉLGETÉS HABSBURG OTTÓVAL MEGÍRATLAN EMLÉKEIRŐL A történelem a véletlenek és ésszerűtlen cselekedetek súlyos bélyegét viseli - mondja Raymond Aron, francia történetfilozófus. Mi magyarok, sajnos a példák sokaságával igazolhatnánk a tételt, hozzátéve, hogy a bélyeget itt a manipuláció tovább terhelte. A hogyan történt; miért így történt kérdése tör fel, ha módunkban áll a forráshoz eljutni. Habsburg Ottóval, a Páneurópai Unió elnökével beszélgetünk a magyar történelem néhány olyan epizódjáról, amelyben eddig kevésbé ismert módon játszott szerepet.- Elnök úr, a közeljövőben megjelenik egy emlékirat Magyarországon, amelynek szerzője, Hennyey Gusztáv tábornok, Horthy Miklós utolsó külügyminisztere ezt írja: „Roosevelt elnök a Quebecben, 1944 szeptemberében megtartott konferenciára táviratilag meghívta Ottó főherceget - tehát önt - ahol Churchill és Eden jelenlétében fogadta, s kijelentette, hogy elérkezett az utolsó alkalom, amikor még megakadályozható Magyarország feltétel nélküli alávetése Oroszországnak." Mi történt ott és akkor?- Én abban az időben folyamatos kapcsolatban voltam Roosevelt elnökkel. Amikor Quebecbe meghívott, pontosan nem tudhattam, hogy miről lesz szó. Tehát elmentem a konferenciára, ahol is kiderült, hogy az elnök azt kívánta még egyszer megbeszélni velem is, hogy mit lehetne csinálni azért, hogy Magyarországot a katasztrófától megmentsük.- Ez komoly szándéka volt a tárgyaláson jelenlévőknek 1944 őszén?- Rooseveltnek igen. Azonban voltak a körében olyanok, akiket egyáltalán nem érdekelt Magyarország sorsa. Roosevelt tehát egyedül maradt. Az elnök indíttatásához tudni kell, hogy őt személyes szándék vezérelte: őszintén magyarbarát volt. Az első világháború előtt, még fiatalon bejárta Nagy-Magyarországot biciklin, megismerte és megszerette a magyarokat. Vagyis az ő magyarbarátsága szentimentális alapon állt. De egyedül volt. És ez a gyakorlatban azt is jelentette, hogy amikor a magyar ügyről Roosevelttel beszéltünk, s úgy tűnt, hogy el is értünk valamit, nem juthattunk tovább, mert más döntéshozók jó, ha közömbösek maradtak, de inkább ellenünk voltak. Amikor a Lakatos-kormány hivatalba lépett, és Hennyey Gusztáv lett a külügyminiszter, ő kapcsolatot keresett velünk. Erre lehetőséget nyújtott, hogy mi 1941 óta, Lisszabonon keresztül megteremtettük a folyamatos kontaktust Wodianer Andor nagykövet és Károly Lajos öcsém révén. Ezen a szálon voltunk kapcsolatban Kállay Miklóssal is, a korábbi miniszterelnökkel.- Idézek egy másik részletet Hennyey visszaemlékezéséből: „Roosevelt és Churchill együttesen arra kérték Ottó főherceget, hogy továbbítsa a közlést Horthy kormányzóhoz, mire a főherceg megjegyezte, hogy nem bizonyos benne, vajon közlése alapján a kormányzó elszánja-e magát a cselekvésre. ”- Sajnos, ez így történt.- Ön elkésettnek vélte ezt az üzenetet? Vagy miért volt pesszimista ?- Nézze kérem, a kormányzó, a véleményem szerint, képtelen volt jól megítélni a helyzetet. Ő rosszul látta a világhelyzetet is, még mindig azt hitte, hogy van bizonyos manőverezési szabadságunk. De nem volt. És azt is meg kell mondani, hogy a kormányzó nem volt valami jó politikus, ennek következtében nem is érthette meg a helyzetet. Bethlen István megértette.- Ön az említett közlést végül is továbbította Horthynak?- Igen.- Mit tartalmazott a távirat?-A szöveget Eckhardt Tijorral fogalmaztuk, s lényegében a háborúból való kiugrás előkészítésével kapcsolatos teendőket tartalmazta. Például azt, hogy nyissanak utat a szövetségeseknek azért, hogy még az oroszok előtt eljussanak Közép-Európába.- Rooseveltnek a magyarok iránti rokonszenvéből kiindulva, most októberben adódik a kérdés: ön hogyan látja egy másik amerikai elnök, Eisenhower szerepét történelmünk oly fontos és kritikus időszakában, 1956 őszén? Ha Nagy Imre mellé álltak volna...- Eisenhower gyenge, végtelenül gyenge szerepet játszott. Ő még Horthynál is kevésbé jó politikus volt. Katona volt, aki nagyon keveset értett a politikához, és azon belül is lényegtelen volt számára a magyar ügy. Neki sokkal többet jelentett a Szuezi-csatorna, mint az, hogy mi történik Magyarországon.- Most már pontosan tudjuk, hogy a forradalom sorsa a nagyhatalmak pillanatnyi érdé-
