Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

HAZAI KÖRKÉP Mindenki másképp csinálja... avagy variációk vállalkozásra Már több mint húsz éve annak, hogy a Vidám Szín­pad kamaraszínháza nagy sikerrel játszott egy vígjáté­kot, amelynek egyik jelene­tében a Nyugatról érkezett üzletember arról faggatja a magyar vállalatigazgatót: mit szimbolizál irodájának dísze, az aranybetűkkel hímzett, vörös selyemből készült vándorzászló. A vá­lasz így hangzik: a jó mun­káért kaptam. A kérdező ezen egy kicsit eltöpreng: érdekes, nálunk a jó mun­káért pénzt szoktak adni. Akkoriban jót derültünk a poénon, és ahogy teltek­­múltak az évek, egyre töb­ben akartak pénzt zászló helyett. Ma pedig már egy egész ország hajtja meg zászlait a pénz előtt. Vállal­kozó nemzet lettünk, gom­ba módra szaporodnak a káefték, péjéték, géemkák, melyeknek egyetlen közös jellemzője van: mindenki másképp csinálja. Poszter és sztetoszkóp A garázsban egy Chevro­let Corvette, egy Porsche és egy Mitsubishi Pajero dzsip áll. A doktor úr hangulatá­tól függ, hogy épp melyik­kel indul munkába. Rácz György fül-orr-gégész, az Apáthy István Kórházban alorvos. Főállásában ha­vonta négy napot dolgozik, a többit mellékállásában, a BWS Kft.-nél tölti. A cég Rácz doktor úrnak nincs baj a „képérzékével”. Hogy még hány luxuskocsira van keret, azt már csak az orvosi titoktartás miatt sem kérdeztük meg gépkocsitól fogkrémig sok mindent importál, hozzá a képrészleg tartozik.- Véletlenül jött az ötlet, hogy miből lehetne pénzt csinálni. Los Angelesből hoztunk négy évvel ezelőtt néhány posztert modernül berendezett lakásomba. Újabbakat is vásároltam volna, de itthon nem lehe­tett kapni. A barátnőm egy müncheni áruházban vett több tucatot. Mindegyik al­ján ott volt a cégjelzés, a ne­kem legjobban tetszőket fölírtam egy cetlire, majd elballagtam a Petőfi Sándor utcai postára. Kértem kül­földi telefonkönyveket, és hívtam a holland, svéd és német cégeket. A legszim­patikusabb persze az volt, amelyik rendelkezett bécsi lerakattál, így jöttem össze a holland Verkerkével. Utóbb kiderült, hogy ebben a műfajban a világ három legjobbja között jegyzik. Először csak kis tételben vásároltunk, amennyi a cso­magtartóban elfért. A Fon­tana bugyiosztálya mellett másfél hónap alatt negyed­milliós forgalmat bonyolí­tottunk. Az igazi lökést az adta, hogy a kft.-n keresztül kaptam százezer schilling bankkölcsönt, s néhány hó­nap múltán már csaknem egymillió schilling értékben hoztunk be posztert és rep­rót. Ami nálunk plusz, hogy mi nem lapozgatókon árul­juk, hanem ízléses, modern keretekben. A modern bú­torok közé ezek inkább valók, mint a blondelkere-

Next

/
Thumbnails
Contents