Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

tes festmények. Persze a hi- Zahár András vatásomnak sem akarok há- üzleti tat fordítani, és egész más­­képp gyógyít az ember, ha a egész világ _ páciensre kell koncentrál- mintha már nia, nem pedig a borítékra, hallottuk volna valahol Mint a Villám Zahár András gyermek­korában vagy külkereskedő akart lenni (mint a papa), vagy sofőr a 4-es autóbu­szon. Dilemmáját az élet ol­dotta meg.- Miután kivonták a har­csaorrú buszokat a forga­lomból, elment a kedvem az egésztől. Végigjártam a külkereskedelmi szamárlét­rát, csak portás nem vol­tam. Tíz évvel ezelőtt önál­lósítottam magam, megala­Bár a háttérben márkás külföldi italok láthatók. Vas Léna kínálatából természetesen nem hiányzik a matyó blúz és a csikóbőrös kulacs sem pítottam a Villám Gmk-t. Csomagküldő szolgálatként működtünk, egy időben na­gyon jól ment, vagy tucat­nyian voltunk, és annyi volt a megrendelés, hogy példá­ul egy húsvéti bárányt én ci­peltem föl a hátamon a kedves kuncsafthoz. Aztán a dominóelv alapján ala­kult a mi sorsunk is, ahogy dőltek össze a cégek, úgy lett egyre kevesebb a mun­kánk. Legutóbb egy föltalá­­lóval társultam, a káros földsugárzások hatástalaní­tására fedezett fel egy men­tesítő lemezt. Csak az a ba­ja a dolognak, hogy kevés, ha mi hiszünk benne, a megrendelőknek is kellene. Még szerencse, hogy eszem­be jutott: végül is van egy tanult szakmám. Úgyhogy most átprofilíroztam kis vállalkozásomat, minden­nel kereskedek, ha úgy tet­szik - Antal Imrével szólva - zongoraórát adok, veszek. Vendégből boltos Vas Léna ismert alakja a pesti művészvilágnak. Dél­ben törzsasztala van a Fé­szek Klub éttermében, késő este a kártyaszobában. A köztes időt többnyire a No­­votel Szállóban tölti.- Világéletemben propa­gandista voltam, előbb az Artexnél, utána a Magyar Hirdetőnél kiállításszerve­zőként, az utóbbi tíz évben pedig a Generálimpex egy­személyes propagandaosz­tályaként dolgoztam. Ren­geteget utaztam, mindig szállodákban laktam, s ha nem az első, a második utam a hallban lévő drug­­store-ba vezetett. Mert vala­mit elfelejtettem magammal vinni, vagy egyszerűen csak ízléses ajándékot akartam vásárolni. Végül úgy meg­tetszett ez a világ, hogy két évvel ezelőtt egy barátnőm­mel a Thermál Szállóban megnyitottuk az első ma­gánkézben lévő hazai drugstore-t, a Novotelben már egyedül bériem a kö­vetkezőt. Hogy lesz-e több is, még nem tudom, ha csak rajtam múlik, igen. Állan­dóan bővítem az áruválasz­tékot márkás italokkal, koz­metikumokkal és divatcik­kekkel, s persze a külföldi­ek által keresett „echte ma­gyaros” ajándéktárgyakkal. Emellett, ha valakinek el­vész a bőröndje, tetőtől tal­pig felöltözhet a boltban, és az sem mellékes, hogy a hét összes napján késő estig várjuk a vásárlókat. Érdekvédelem a galériában Koppány László iparmű­vész évtizedeken keresztül a Képcsarnok Vállalat közbe­iktatásával forgalmazta ele­gáns lakberendezési tárgya­it. Aztán egy szép nap gon­dolt egy merészet.- Egyre nehezedik a mű­vészek helyzete is, szűkül­nek a megjelenési lehetősé­gek. Átszerveződnek a galé­riák, az alkotók mindin­kább rászorulnak az önme­nedzselésre. Ezt felismerve a Fő utca 15. szám alatt megnyitottam műterem-ga­lériámat, ahol közvetlenül hozom forgalomba saját munkáimat és kollégáim al-

Next

/
Thumbnails
Contents