Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
DERŰ Puszi és Ernesto EGY BOHÓCHÁZASPÁR VARÁZSLATAI Gondoltam, lesz, ami lesz. Este csak nem nézik meg, alszik-e valaki a lefüggönyözött hálókocsiban! Felvettem a kis hálóingemet, amikor váratlanul megálltunk egy parkolóban. Na, ez kapóra jött. Kiszálltam, bizonyára mindenki sejti miért. Csak arra nem számítottam, hogy Ernesto viszont maradt. Mi több: gázt adott és továbbhajtott. Ott álltam papucsban és hálóétmérföldes csizmában, száz országot bejárva, Százezrek nevettek velünk, ez volt a mi életünk.” Puszi és Ernesto, a bohócházaspár negyedszázad alatt valóban körbejárta a világot. Artistaként szórakoztatták kezdetben a nagyérdeműt. Majd gondoltak egy nagyot és merészet: váltottak, mert tehetségükből erre is tellett. A krumpliorr, a hétmérföldes bohóccipő, a csokornyakkendő, no meg a piros frakk, pusztán kellékeik. Sziporkázóan szellemesek, ötletekben kifogyhatatlanok. Nem csoda, hogy oly pillanatok alatt gyermek és felnőtt nézőik szívébe lopakodnak. Száz országot bejártak, ám mostanában legszívesebben itthon vannak. Kövesdi Farkas Zsuzsa és Farkas Ernő elmesélik a kuliszszatitkokat is, s a kedves történeteket, melyek útközben estek meg velük. Elég csak annyit kérdezni: hogyan is történt, Zsuzsa - pardon, Puszi -, amikor Svájcban elveszített Ernesto? „Az úgy történt - kezdi a barátoknak már oly sokszor eljátszott mesét -, hogy mi bizony hosszú éveken át lakókocsival vándoroltunk Európa országútjain. Tudvalevő: a vontatott alvóhelyen menet közben tilos az alvás. Csakhogy egy alkalommal - éppen a svájci határ felé közeledve - nagyon fáradt és álmos lettem. ingben a svájci éjszakában. Szerencsémre hamarosan jött egy rendőrautó, amire felkéredzkedtem, s elmeséltem szomorú történetemet. Ernesto számára az elkövetkező néhány perc rémálom volt. Nyomta a gázt, menekült a rendőrautó elől, nehogy kiderüljön: hitvese törvénytelenül szundikál
