Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

mögötte. Ó, ha tudta volna, hogy épp én üldöztetem.”

A kalandot Ernesto fejezi be:

„Mint az őrült, hajtottam, mégis utolértek! Soha életemben nem keseredtem el úgy, mint amikor a rendőrök rendezték számomra a színjátékot. Ők ugyanis előadták, hogy igazoltatnak, s végignézik a lakóteret is. Legnagyobb döbbenetemre drága nejem úgy eltűnt, mint a kámfor. Meg is fogadtam : többé nem varázsolom el a színpadon a nyuszikát, csak Puszi meglegyen.”

Minden jó, ha jó a vége: az indulatait türtőztető férj visszakapta elveszített feleségét. Idehaza is gyakran keverednek furcsa helyzetbe: mit csinált Ernesto, amikor elveszett a cipője?

„Szabadtéri színpadon léptünk fel - kezdi ismét Zsuzsa -, öltöző híján a színpad mögött öltözködtünk. Nyár volt, meleg és rengeteg gyerek. Nagyon jól éreztük magunkat. Egészen addig, míg hazafelé készülődön nem találtuk Ernesto civil cipőjét. Sebaj, legfeljebb bohócként megy

haza - viccelődtem. Végszóra előkerült a kis tréfamester, aki eldugta Ernesto cipőjét.”

Elogyan is indult pályafutásuk? Zsuzsa gyermekkora óta tornázott, táncolt, színésznő szeretett volna lenni. Álma csaknem megvalósul, ha nem jön Ernesto, aki ez időben már porondon volt egy akrobatacsoporttal. Jól táncoltak, ügyes akroba-