Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
HAZAI KÖRKÉP Több száz éves tradíciók őrződnek és hagyományozódnak itt Az ország felemelkedésére művelt főkre van szükség A pápai kollégium új horizontja 34 A pápai Református Könyvtárban azt a Proust-kötetet keresi egy kedves hölgy, amelyet még a negyvenes években itt olvasott először. Talán szívsajdítóan ő is érzi, eltűnt idők nyomában lépdel. A hatalmas könyvtár emlékszagú falai között még ott a füzet, amely az ő nevét őrzi. Ezek a falak nem felejtenek, és nem bocsátják el többé a betérők lelkét. Pápa hatalmas Alma Matere nem enged bűvköréből még azután sem, hogy majd negyven évig tétlenségre kényszerült. Mondják, hogy a múlt kötelez, és emögött az intézmény mögött 1531-re visszatekintő nehézséggel és eredményekkel terhes múlt áll. A török hordák, az ellenreformáció, a Habsburgok szabad vallásgyakorlatot betiltó törvényei, az 1831-es kolerajárvány mind átzúgtak az iskola felett, mély nyomot hagyva annak működésén. De a hatalmas szellemi műhely kibontakozását és terjeszkedését semmi nem tudta megakadályozni. A kollégium olyan nagy neveket őriz falai között, mint Petőfi Sándorét, aki 1841 havas márciusán érkezett a városba és jelentkezett a logikaosztályba, vagy Jókai Mórét, aki 1825-ben került Pápára. Azok a tudósok, művészek, akik szintén a kollégium hallgatói voltak (Csoóri Sándor, Rab Zsuzsa, Lőrincze Lajos, Somogyi József, Nagy László, Éalázs János, Imre Samu) állandóan maguk körül érezhették híres elődeik szellemét. Sokan hitték azt, hogy padjukban emberöltőkkel azelőtt Petőfi Sándor tanulta a számtant. A pápai Alma Mater sok kart foglalt magába. A nemzeti iskola fölé épült a gimnázium, majd az Akadémia, ahol bölcsészetet, jogot, teológiát oktattak. Működött továbbá tanítóképző és kereskedelmi középiskola. A tanítás mindig szabad szellemben folyt, ezért is vált jelképpé az eperfa, mely az udvar közepén állt és „szabadon tenyészett”. A Református Kollégium soha nem rekesztett ki maga közül senkit vallási felekezete miatt. Csak a tehetség, a tudásszomj számított. Az igazán sokra hivatott diákok számára már 1841-ben Képzőtársaságot alapítottak. Petőfi, Jókai is felolvasta itt frissen született művét.
