Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
POSTALÁDÁNKBÓL HAZATÉRJEN-E HOLTÁBAN HORTHY? Egyszerű iparos családból származom, apám épületasztalos, anyám varrónő volt. Vecsésen születtem 1919-ben, ott is nevelkedtem föl, katolikus hitben, akárcsak a férjem, akivel 1941-ben esküdtünk meg a Vecsés-telepi római katolikus templomban. Nem voltunk, nem vagyunk kommunisták, sem pedig politikai menekültek. De a Horthy-rendszer nem hagyta érvényesülni a szegény ember gyermekeit. Aztán amikor a házunk is leégett a háború alatt (Vecsésen laktunk, a Hársfa utca 2. szám alatt), akkor elhatároztuk: útnak indulunk, amint csak lehet, a többiekkel együtt. Ha visszagondolok a harmincas évekre, a gyermekkoromra, amikor lehetetlen volt, hogy többet végezzünk az elemi iskolánál, vagy ha viszszaemlékszem a későbbi keserves esztendőkre, akkor bizony nem vagyok elragadtatva a gondolattól, hogy Horthy Miklós hamvait hazaszállítják. MARIA TÓTH SURREY, KANADA ANTIFASISZTA ELLENÁLLÓK VISSZAEMLÉKEZÉSEI A New York i Columbia Egyetemen már hosszabb ideje interjúkat készítünk neves személyiségekkel magyar vonatkozású eseményekről. Az összegyűjtött hangfelvételeket leírattuk, s a birtokunkban lévő Hungarian Oral History Project anyagát - az osztály engedélyével - fénymásoltattam és elküldtem az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Különösen sok visszaemlékezés foglalkozik az eddig alig ismert „Második világháború - antifasiszta ellenállás és mentőakciók” (World War II. - anti-Nazi resistance and rescue operations) tárggyal, ami bizonyára érdekli a magyar történészeket. Hadd írjak egy magyar eseményről is, amely a demokratikus fejlődés példájaként engem személyesen is érint: Komló egyik terén ismét felállították dédnagyapám, Jánosi Engel Adolf szobrát. A szobrot mindkét diktatúra idején a bányászok rejtették el, nehogy azt hadi vagy más célokra beolvaszszák. Dédnagyapám ugyanis korát messze meghaladó szociális gondoskodással vette körül bányászait; gyermekeik számára a kastélya mellett iskolát építtetett, és a vizsgákon kitüntette a jó tanulókat. így emléke még napjainkban is él. DR. STEINNÉ, JÁNOSI ENGEL RÓZSI COLUMBIA UNIVERSITY, NEW YORK „ÉS VELÜNK MI LESZ?” Ezt kérdezte Kanizsa Péter stuttgarti olvasónk 1991. októberi számunkban közölt levelében, nehezményezve, hogy a külföldre távozott s ott letelepedett magyarok nem igényelhetnek hazai munkaviszonyuknak megfelelő nyugdíjat. A kérdés meglehetősen nagy visszhangot váltott ki, a következőkben a hozzászólásokból közlünk néhányat: Én igazán nem hallgatom „néma döbbenettel” - mint teszi Kanizsa Péter úr -, hogy 32 évi magyarországi munkám után nem kaphatok nyugdíjat, mert el sem tudom képzelni, hogy a „lelépett” kétszázezer magyar közül akár csak 25 százalék hazai nyugdíjat kapjon. Miből és honnan venné erre a pénzt a magyar állam? Adóztassa meg azokat és húzza le a bőrt azokról a magyarokról, akik hősiesen kitartottak odahaza, végigszenvedve a sztálini-rákosista időket?! Követelnivalója szerintem csakis annak lehetne, aki kitartott, s otthon harcolt egy jobb jövő eléréséért. Legalább mi, akik ilyen vagy olyan ok miatt elhagytuk hazánkat, hagyjuk végre békében dolgozni a magyar népet, amelynek kártérítések fizetése nélkül is nagyon nehéz az élete. Arról nem szólva, hogy biztos vagyok benne, Kanizsa úr megtalálta a számítását, bárhol telepedett is le, hiszen tudnia kellett: nem kaphat nyugdíjat hazulról, ha így szakítja meg munkaviszonyát. LEBER ZITA LERUM, SVÉDORSZÁG Többször is elolvastam Kanizsa Péter levelét, s arra gondoltam, hogy milyen óriási káoszt és mennyi terhet vett át a mai magyar rendszer, ráadásul milyen sok nyugdíjast. (Mert odahaza nem 65 év a nyugdíjkorhatár, hanem 55-60.) A kommunisták húszmilliárd dollár adósságot hagytak maguk után, több mint kétmillió nyugdíjas él az országban - mindezt fizetni kellene, de miből?! Ha Kanizsa Péter otthon maradt volna, már kapná a nyugdíjat, azt az 5-6000 forintot, ami lassan-lassan már az éhenhaláshoz is kevés. Ahogyan én tudom - bár lehet, hogy tévedek kiemelt, nagy nyugdíjakat csak a „káderdűlő” és környéke lakói élveznek, éppen azok, akik ide juttatták az országot. így hát, ha módunk van rá, segítsünk hazánkon, de ne szabjunk feltételeket, mint teszi ezt Kanizsa úr: „ha némi jóindulatú gesztust tapasztalnánk az otthoni felelősök részéről, mi is még több áldozatra lennénk hajlandók”. Vagy önzetlenül, vagy sehogy! GOMÖRI ISTVÁN FREDERICTON, KANADA Kanizsa Péter úr levelében Magyarországra vonatkoztatva idézi - ahogyan ő írja - Carter amerikai elnök mondását: „Ne azt nézd, mit várhatsz Magyarországtól, hanem hogy te mit tehetsz érte.” Az idézet eredetiben így hangzik: „Ask not what your country can do for you, but what you can do for your country.” Az idézettel kapcsolatban szeretném közölni, hogy ezt John F. Kennedy mondta, 1961. január 20-án, beiktatási beszédében. Más év, más elnök! GOMBKÖTŐ JÓZSEF MUSKEGO, WISCONSIN, USA EGYIK VÉGLETBŐL A MÁSIKBA? Most, hogy a magyarság megszabadult a külföldről rákényszerített kommunista diktatúrától, nem lenne jó, ha a népet a másik végletbe, egy szintén külföldről mintázott régimódi kapitalizmusba kényszerítenék, amit a nép többsége talán nem akar. Meg kellene kérdezni a népet: milyen társadalomban kíván élni. Szavazzon tehát a nép, és ne a pártok ködös „platformjaira”, hanem világosan megfogalmazott célokra, s amit a többség akar, az legyen. Az én meglátásom szerint a küzdelem nem a kapitalizmus és a szocializmus között folyt és folyik, hanem az emberi jogokon nyugvó demokrácia és a brutális diktatúra között. A kelet-európai változások sem a régimódi kapitalizmusnak, hanem a félelemmentes élet vágyának, a szabadságvágynak a győzelmét jelentik. Soha többé nem szabad megengedni, hogy egy gazdasági, politikai, vallási vagy egyéb csoport korlátlan és bírálhatatlan hatalomra jusson, mert az hatalmával vissza fog élni. És még valamit: mielőtt az országot kiárusítanák a külföldieknek, nem lehetne az állami boltban, üzemben dolgozóknak olyan részvényt adni, hogy érdekükben álljon felvirágoztatni az üzletet vagy az üzemet? Nem lehetne a ráfizetéses állami gyárakat vagy szövetkezeteket nem párttagok, hanem szakemberek vezetésével - átszervezni hasznot hajtókra? P1LBÁTH FERENC FLUSHING, NEW YORK, USA ÉRTÉKES ÖTLET! Nemrégiben jelent meg lapjukban Tóth Miklós értékes gondolata: rendezzünk négyévenként nemzetközi magyar sportjátékokat. Kérdés csupán az, hogy miképpen lehet megállapítani : a magyarsághoz tartozik-e a
