Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
kedjünk meg két látványosság előtörténetével. Az osztrák televízió egyik híres műsora a Rekord kvíz megihlette Szabó Károlyt is: először egy óriás marcipánnyúllal pályázott, amely keze alatt addig-addig „dagadt”, hogy végül nem fért ki a cukrászműhely ajtaján, a tévéseknek kellett Puchbergbe száguldaniok. Az óriás nyúl kudarcot vallott, ezért bánatában - meg a cipekedési kísérlettől - megrepedt a szíve-lába. Ma már csak a kerék nagyságú csoA Muppet-show édes változata Még a sínek is marcipánból készültek FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ kifej búslakodik az egyik vitrin üvege mögött. Vidorabb viszont a rekordgyőztes krampusz, amelyik hengerelt a versenyen, egész Ausztria odavolt érte. Ami persze, érthető, mert krampusz őfelsége kereken 250 óra alatt nyerte el győztes alakját, 303 kilogrammot nyom, és e szöveggel került be a rekordok könyvébe: a világ legnagyobb csokoládé- és marcipánkrampusza. A 35 vitrinben elhelyezett 300 marcipánfigura szép mesét mond Ausztriáról, a császárvárosról, Graz főteréről, csupacsipke kalapos, napernyős kisasszonyokról, akiket korzókra, szalonokba helyezett a marcipánszobrász. Szemügyre vehető Szabó Károly két kedvence, a spanyol lovasiskola, továbbá a kismozdony, amelynek élő változata szabadtéren is látható Puchbergben, és amely marcipánosán is olyan, mintha fémből lenne, pedig még a sínek is őrölt mandulás cukorból „gyártódtak”. A híres Muppet-show eleven figurái sem gondolták volna, hogy marcipánváltozatukkal éppen Puchbergben találkozhat a nagyérdemű. Az egyik vitrinben esküvői hintó „robog”, a másikban fantáziakastély látható, a harmadikban Csipkerózsika alussza álmát, de a marcipánmeseház forog-forog, s aki figyelmes és türelmes, mindent megtudhat az árva sorsú királylányról. (Itt említem meg, hogy a puchbergi múzeum „kisöcscse” Sopronban nyílt meg, s ha szerencsések leszünk, Szentendrén is állandó kiállításon mutatkoznak be a Szabó-féle marcipánszobrocskák.) Marcipángyártás Csepelen Honfitársaink, akik csak megfordultak Szabó Károly cukrászdájában és marcipánmúzeumában, szeretettel és elismeréssel beszélnek a marcipánkirályról. Érthető, hogy Magyarországon is felfigyeltek Szabó Károlyra. A marcipánművészet térnyerése még lassú, ám a Skála Metróban működik már egy parányi boltocska, amely jó hírverője a cukrászat eme ágának. Szentendre érdeklődésében nemcsak egy kiállítóterem foglaltatik, hanem a híres Szabóféle cukrászkodás is. A marcipángyártás java máris áttelepült Csepelre, a vasmű kellős közepén vagy két tucat ember nem fémüstökkel, hanem marcipánfigurákkal bíbelődik. (Lehet, hogy idővel Marcipán Művekké alakul a gyár?) Amidőn a puchbergi polgármester hírét vette a „terjeszkedésnek”, kissé megijedt, hiszen a falu lelkének, vonzerejének, a turisztikát felvirágoztató tekintélyes polgárának az esetleges mozdulása nagy érvágás lenne. A puchbergiek - tudva azt, hogy a cukrászkirály 67 éves - már annak gondolatától is rettegnek, hogy Szabó Károly nyugdíjba vonul, és a cukrászparadicsom irányítását az örökösök veszik át. Ugyanis a faluban mindenki tudja, Károly bácsi nehezen pótolható, mert bár nagyhírű tanítványok kerültek ki a keze alól (egyikük a New York-i Hilton főcukrásza), tudásából csak a mívességet, a szorgalmat, a munka szeretetét tudta átadni. A derűt, a humort már kevésbé. Károly bácsi nem jön zavarba, ha valaki Marilyn Monroe marcipánkeblét kicsinyli. „Uram, azt hiszem, önnek igaza van, elméreteztem.” De kész válasza van arra is, ha a szerencsétlen sorsú színésznő ékességét a látogató túl nagynak találja. „Kedves vendégem, ön közel jár az igazsághoz. Éppen ezért arra kérem, tekintse meg a többi harmincnégy vitrint, bízvást remélem, nem lesznek aránygondjai...” PÁRKÁNY LÁSZLÓ
