Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
A HATÁR TÚLOLDALÁN 8 A teátrum áll Kolozsváron több épületet is számon tartanak, melyek az alakulóban lévő magyar színjátszás erdélyi bölcsőjét képezhették a XVIII. század utolsó éveiben, évtizedeiben. Ezek közül még egy sem a későbbi híres Farkas utcai színkör, az első magyar kőszínház. A most ünnepelhető készáz év (1792. november 11.) talán a volt Rhédei házhoz, a Jókai (ma Napoca) utcai emeleti teremhez kapcsolható. Ott az utcai homlokzaton, két ablak közt ma is látható az emléktábla, és rendszerint valamely „legutóbbi” koszorúzás nyoma is árválkodik magasan az utca felett a falon, ahol mai indulatok már nem bánthatják. „A teátrum áll!” - jelenthette aztán egyik reggelen az építész az építtetőbizottság szekretáriusának. A szekretárius finom mozdulattal csendet intett, egy láthatatlan pillét lefuvintott a mandzsettájáról, és bekopogott a szárnyas ajtón az intendánshoz. „A teátrum áll!” Az intendáns összevont szemöldökkel, de repeső szívvel átvonult a szobán, nyomában a szekretáriussal, a pallérral, átment a termeken, le a lépcsőn, kocsiba szállt és elhajtatott valakihez bejelenteni: „A teátrum áll!” Az utcán emberek ácsorogtak, összegyűltek az épület előtt és azt suttogták: „A teátrum áll!” Délutánig, napestig terjedt a szó, hatalmas tömeg gyűlt össze a terecskén, a szűk utcácskákban és csodálattal mormogta: „A teátrum áll!” * Vajha ilyen lélegzetfojtott, aggódó figyelemmel követte volna mindenki azt a folyamatot, melyben maga a magyar, ezt képviselendő az erdélyi színjátszás keletkezett. De számosán voltak, akik figyeltek és megtettek minden tőlük telhetőt. Akkor is. Mindig is. A várépítések korának végén épült
