Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
JOGSZOLGÁLAT Az államosított egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezése 28 A Magyar Köztársaság Alkotmánya minden állampolgár számára biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ezen alapvető állampolgári jogot és az egyházak tevékenységét külön törvény részletezi. E törvény - amely 1990-ben került megalkotásra - a lelkiismereti és vallásszabadság deklarálása mellett lehetővé teszi, hogy az egyházak olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet is folytassanak, amelyet törvény nem utal kifejezetten az állam vagy állami szerv (intézmény) hatáskörébe. Az elmúlt időszakban megélénkült az egyházak, vallásfelekezetek, vallási közösségek tevékenysége, és fokozatosan növekszik a velük összefüggő társadalmi igény. Sajnos ezzel még ma sincs összhangban az egyházak, egyházi szervezetek működését biztosító tárgyi feltételrendszer. A tárgyi feltételek közül is kiemelkedő jelentősége van az ingatlanoknak, amelyek nélkülözhetetlenek az egyházak évszázados munkálkodásának folytatásához. A szükséges ingatlanok biztosítása tehát halasztást nem tűrő feladat, ezért került sor 1991- ben a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény megalkotására. Alapvető, hogy az egyház működőképességéhez szükséges ingatlanok rendelkezésre álljanak. A működőképessséget azonban nemcsak az eredeti ingatlan visszaadásával lehet biztosítani, hanem más módon is, például csereingatlannal vagy pénzbeni kártalanítással. A funkcionalitás tehát a törvény egyik lényeges alapelve, vagyis az egyházi feladatok ellátásához szükséges működőképesség elemi feltételeinek megteremtését jelenti. A funkcionalitás elve továbbá azt is jelenti, hogy az egyház az ingatlant a jelenlegivel azonos célra kívánja használni - egészségügy, oktatás stb. -, és vállalja is az adott funkció ellátását. Ezzel lényegében közfeladatot lát el, biztosítva az intézmény rendeltetésszerű működését. A tulajdoni rendezés végrehajtásánál lényeges szempont, hogy a rendezés úgy történjen meg, hogy az a lehető legkevesebb jogsérelmet okozza, vagyis az egyházakat ért jogsérelem orvoslása ne vonjon maga után újabb jogsérelmeket. Ez az elv nehezíti a volt egyházi tulajdonú ingatlan egykori tulajdonba történő visszaadását. A folyamatos működés anyagi feltételeinek törvényi rendezése, az egyházak gazdasági autonómiájának biztosítása csak távolabbi célként jelölhető meg. Az új jogsérelmek elkerülése végett biztosítani kell az ingatlan jelenlegi tulajdonosának, kezelőjének, használójának kártalanítását. A megegyezés, a konszenzuskeresés - amely a törvény egyik további rendezőelve - szorosan összefügg az előbb említett funkcionalitással. Az új jogsérelmet ugyanis leginkább úgy lehet elkerülni, ha az ingatlan visszaadása az érdekeltek megegyezésén alapul. A „hatósági út” elkerülése, az ingatlan átadásában közvetlen érdekelt egyház és önkormányzat vagy kezelő között létrejött megállapodás a legkézenfekvőbb megoldás mind az átadó, mind az átvevő szempontjából. A hatóságok beavatkozása nélküli ingatlanok átadására kötött szerződések példaértékűek; ezek megalapozhatják az egyház és az állam közötti jó együttműködést. A vázolt két alapelvvel szorosan összefügg a fokozatosság elve. A fokozatosság elvének értelmében a törvény 10 éves határidőt biztosít az egyházak által visszaigényelt és a törvény hatálya alá tartozó ingatlanok visszaadására. Az említett idő alatt az egyházak várhatóan fokozatosan megerősödnek, társadalmi befolyásuk nőni fog. Ennélfogva az egyházak szert tehetnek olyan társadalmi bázisra, amely viszszaigazolja a közjó érdekében kifejtett fáradozásaikat. A tulajdonviszonyok biztonsága érdekében minél előbb egyértelműen meg kell határozni azokat az ingatlanokat, amelyeknek az egyházak részére történő visszaadására 10 éven belül sor kerül. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére egyházanként egyeztető bizottság jött létre. A bizottság feladata az egyházi igénylések alapján az átadásra javasolt ingatlanok jegyzékének összeállítása. A bizottság a művelődési és közoktatási miniszter előterjesztése alapján elbírálja a volt ingatlantulajdonra benyújtott igényeket; azt követően javaslatot tesz a kormány részére, hogy mely ingatlanok kerüljenek az egyházak tulajdonába. A bizottság javaslatát a kormány hagyja jóvá. Az ingatlanvisszaigénylés záróaktusaként a művelődési és közoktatási miniszter az éves állami költségvetés elfogadását követően intézkedik az ingatlannak az egyház részére történő tulajdonba adása érdekében.
