Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

MŰVÉSZPORTRÉ

Szeles idők

Regős István kiállításán, a Fészek Hermann Lipót termében akár egy olyan tanteremben is érezheti magát a látogató, amely egy kicsit talán zsúfolt, hiszen túl sok a pad és a diák, ahová a szomszédos termek felől talán túlságosan is erős zsivaj árad, ahonnan azonban a képzelet merész utakra indulhat.

Négy tárgy, négy „szemléltetőeszköz” vezeti képzeletünket: három tabló a falon, s egy dobozba épített óraszerkezet a posztamensen, és érezhető, hogy a terem berendezője, a művek alkotója számára a kapcsolat a három kép és a három, különböző időt mutató számlap között meglehetősen fontos. Ha amolyan öregdiákként be kellene tehát számolnunk arról, mit is látunk a teremben, első mondatunk úgy hangzana, hogy szervesen összefüggő műtárgyegyüttessel állunk szemben. Természetesen mindegyik munka értelmezhető önmagában is, mégis, a tárgyak jelentése együttesen minőségileg más, mint külön-külön.

Feleletünkhöz természetesen az is hozzátartozik, hogy megkérdezzük: hogyan illeszkedik ez a műegyüttes Regős István korábbi munkásságához, s ha megtesszük ezt, válaszul több bemutatóját is említhetjük, amelynek anyaga egy-egy gondolati szálat követve szerveződött egységgé. Ilyen volt tulajdonképpen 1985-ös bemutatkozó kiállítása is a szentendrei Vajda Lajos Stúdió pincegalériájában, ahol a családi szárnyas biciklin repült - vagy inkább kerekezett - hosszú útján a képzelet.

Regös István

Ilyen volt a két 1987-es tárlat, a Gyermekkor és a Kastélyok is.

Ha a motívumok előzményeit keressük, az óráét pél-29