Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

HAZAI KORKÉP A RÉGI KÍNAIAK ÉS A MISKOLCIAK SZERINT A zene öröm Nagyváros. A főutcán, a na­pos oldalon, fürtökben hul­lámzik az ifjúság. Egy egye­temi város vidám, őszi arca tekint a vendégre. Miskolc fiatalodik. Az állami egye­tem idén bölcsészkarral bő­vült. A Miskolci Bölcsész Egyesület pedig, amely el­sőként alakult az országban azzal a céllal, hogy alapít­ványi egyetemet működtes­sen, az idei évet végre ön­álló otthonban kezdhette. A város vezetősége - méltá­nyos bérleti díj fejében - az egyesület rendelkezésére bocsátotta az egykori gyár­óriás, a Dimag néhány, fö­löslegessé vált épületét. A bölcsészegyesület az idén érdekes kezdeménye­zéssel hívta föl magára a fi­gyelmet: zeneirodalom, ének-zene, népzene szakot indított. (Tanszakvezető: Dr. Újfalussy József.) A mintegy negyven hallgató most ismerkedik egymással, tanáraival s az egyesület ve­zetőivel. Még nagy az izga­lom, sok a bonyodalom. A születés utáni percek ezek. Kedves Tamást, a vezető tanárok egyikét arra kérjük, mondja el, hogyan is szüle­tett az új tanszék ötlete.- Én a Liszt Ferenc Zene­­művészeti Főiskola debre­ceni konzervatóriumában tanítok. Egy alkalommal Miskolcon jártam, s meg­hallgattam a bölcsészegye­sület által szervezett kon­certet. Itt találkoztam elő­ször Gyárfás Ágnessel, az egyesület elnökével. Arról beszélgettünk, hogy a ze­nészképzésben mennyi még az ellátatlan feladat. Meg­oldatlan például a zongora­kísérő korrepetitorok és a kamarazene-tanárok képzé­se, de hiányoznak a szak­szerű stílusismerettel ren­delkező együttesvezetők is, akik a hagyományőrzést nem homályos sejtések alapján, hanem megfelelő szakismerettel végzik. Senki sem foglalkozik a népzené­szek magas fokú elméleti oktatásával, pedig itt sem csak a gyakorlat teszi a mestert...- A megoldatlan felada­tok közül mit tud vállalni ez az új szak itt a miskolci böl­csészeién ?- Kidolgoztuk a zeneiro­dalom tanításának korszerű módszereit. Azért ez a leg­fontosabb feladat, mert ma Magyarországon általában énekkarvezetők, zongorata­nárok tanítják a zeneirodal­mat. Pedig az nem elég, hogy valaki ismeri a gya­korlatot, nagyon lényeges az elméleti műveltség is. Mi itt arra vállalkoztunk, hogy nemcsak bevezetjük a hall­gatókat a zeneirodalomba, hanem azt is megtanítjuk nekik, hogyan lehet ezeket az ismereteket átadni. Én magam művészetfilozófiát, zeneirodalmi ismereteket és kamarazenét fogok taníta­ni.-Az ön életében a zeneel­mélet és a hangszeres gya­korlat szorosan összefonó­dik. Nemcsak tanít, de szó­listaként is gyakran pódium­ra lép.- Igen, ezt az egységet szeretném itt a bölcsészeten is megvalósítani: nem aka­rok hűtlen lenni sem a ze­neirodalomhoz, sem a gor­donkához...- Mit tapasztal, itt, Ko­dály országában érdeklőd­­nek-e még az emberek a ze­neirodalom iránt?- Egy évtizede tanítok a debreceni nyári egyetemen. Megfigyeltem, hogy a részt­vevők különösen a magyar zenéről szeretnének részle­tes, hiteles ismereteket sze­rezni. A külföldi résztvevők pedig leginkább a magyar zenéről szóló szemináriu­mot látogatták. Tervezzük, hogy itt a miskolci bölcsé­szeten is rendeznénk hason­ló szemináriumokat. Azt szokták kérdezni tőlem a hallgatók: fölöslegessé vá­lik-e egykor a zene? Hogy válhatna fölöslegessé? A ze­ne elválaszthatatlan az em­beri minőségtől. A zene - ahogy Hszün-ce írja - vol­taképpen öröm. Amit pedig az emberi természet követel

Next

/
Thumbnails
Contents