Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
újságírással foglalkozom, és úgy vélem, amíg tart a médiumháború, itt a helyem. Szeretnék az írásaimmal valamit javítani ezen a túlságosan kiélezett helyzeten. Amerikában sok tapasztalatot gyűjtöttem, melyeket itthon is kamatoztatni lehetne. Röviden: a politika tart itt.- Milyennek látod a politikai helyzetet? ügyet felfújnak, ami aztán elvonja a figyelmet a komoly dolgokról.- Minden hatalomnak szüksége van kritikára, külső visszajelzésekre. Nem így gondolod?- A kritikai visszajelzésekre igen. De erkölcstelennek tartom a rosszhiszemű vádaskodást. Mikor egy kellemetlen döntés meghozatalakor tudja az ellenzék,-Mindenki azt mondja: Bárány a rendszerváltás már lezaj- Janos lőtt. Korántsem: ez egy 10- 15 éves folyamat. Sajnos a kormány olyan nyomás alatt dolgozik, amely semmiképpen sem ideális feltétel a jó és felelős munkához. Azt hiszem, az ország ennek ellenére jó irányba halad, nincs idegen katona a határokon belül, az infláció csökken, a forint talán jövőre konvertibilis lesz. Sajnos a munkanélküliség nő, de enélkül elképzelhetetlen a változás.- És milyen a sajtó helyzete?- Elkeserítő ez a médiumvita. Félek, hogy sokan még nem értették meg, mi is az a demokrácia. Alpári a stílus, a hangnem. Legalább az alapvető kérdésekben meg kellene találni a közös nevezőt. Minden apró hogy a kormány csak a kisebbik rosszat választhatja, és az ellenzék - sőt senki - sem tudott volna mást tenni, akkor is csak támadnak és támadnak. Ez szerintem kártékony dolog.- Mi az, amin az Amerikában tapasztaltak alapján a legsürgősebben változtatni kellene?- Megint csak a mentalitással kell előhozakodnom. Magyarországon mindenki gyorsan akar meggazdagodni, ez pedig lehetetlenné teszi egy újfajta vállalkozói etika kialakulását. Kölcsönös bizalom nélkül semmi sem működik. A legnagyobb különbség az amerikaiak és a magyarok között az, hogy az előbbiek pozitív, az utóbbiak negatív módon gondolkoznak. Ha van egy fél pohár vized, az amerikai azt mondja: „már Fotó: Csigó László majdnem megtelt”; a magyar meg: „alig van benne”. Magyarországon csekély az állampolgári fegyelem. Mindenki a kiskapukat keresi. Ez se vezet sehová. Magyarország a patópálok országa. Itt minden ügy húzódik, halasztódik. Az emberek nem tisztelik egymás idejét, mégis mindenki rohan. Türelmetlenül lökdösik egymást a járókelők, mégsem lehet semmit elintézni. Divat és szinte kötelező panaszkodni. Amerikában modortalanság a saját problémádat ráerőltetni másokra. Az ilyeneket rögtön kigolyózzák a társaságból. Ezeken kéne változtatni.- Mondtad, hogy nem kívánsz végleg hazatelepedni. Mitől függ, hogy meddig maradsz?- Ha kissé elül a sajtóban a csatazaj, és az újságok visszafogottabban, toleránsabban, elemzőbb módon végzik a dolgukat, akkor úgy érzem, megtettem, ami / tőlem tellett, és elrepülök Amerikába.- Mik a terveid?- Veszek húsz tehenet Dakotában, fejem őket, és közben írom a könyvemet.- Miről szól majd?- Azokról a benyomásokról, amelyek egy európait érhetnek, ha Amerikába csöppen.- Erről szól a Hat év Las Vegasban című köteted is.- Igen, de az a szociográfia, az útinapló és a riportázs ötvözete. Az új könyv irodalmi igénnyel megformált regény lesz. Már dolgozom is rajta.- Tartod majd a kapcsolatot az óhazával?- Igen, több tucat lapot is járatni fogok, így naprakészen értesülök majd mindenről.- Mikor térsz újra vissza ?- Nem tudom. Az biztos azonban, hogy 2000 szilveszterét itthon töltöm.- Akkor szervusz, találkozunk 2000-ben. N.A.K. 23
