Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
HAZA-TALÁLÓ KIS MAGYAR MENT ALITASTORTEMT Budapesttől Las Vegasig Szerkesztőségünk elhatározta, hogy olyan sorozatot indít, amely hazatelepült honfitársaink életét, véleményét, itthoni sorsát mutatja be. Kínálkozott az alkalom, hogy megkeressem Bárány Jánost, aki egy-két éve tért vissza az Egyesült Államokból, és véleményem szerint rendkívül színes egyéniség. Ismeretségünk nem új keletű, másfél éve jómagam szerkesztettem Hat év Las Vegasban című kötetét, melyben ottani tapasztalatairól számol be, megnyerő közvetlenséggel, sőt kissé frivol módon. Minthogy Bárány János gyermekkorát a Károlyi-kertben töltötte, korántsem különös, hogy éppen a közeli Ibolya presszóban beszéltünk meg találkozót. Beszélgetőpartnerem nyomban az elején tudtomra adta, hogy esze ágában sincs végleg itthon maradni. Na, csak ez kellett - gondoltam -, mindjárt egy rendhagyó esettel kezdődik a hazatelepülőkről szóló sorozat. Azért így sem érdektelen figyelni arra, mit mond Bárány János.- Mikor döntöttél úgy, hogy elhagyod az országot?- 1965-66-ban kétszer is disszidálni akartam, mind a kétszer elkaptak, tiltott határátlépésért először öt, másodszor tíz hónapra ítéltek, a büntetéseimet harmadolták, mert még fiatalkorúnak számítottam. Sokáig nem volt útlevelem. 1981-ben mentem ki aztán Amerikába. Kezdetben Minnesotában dolgoztam egy disznófarmon, voltam mosogató, szakács, házmester is. Később átmentem Chicagóba, ahol Mózsi Ferencnek segítettem a Szivárvány című lap szerkesztésében, olykor pedig a Szivárvány utazási iroda ügyeit intéztem. Belefogtam egy saját lap kiadásába, melynek The Other volt a címe. Akkor még nem tudtam elég jól angolul, ezért a fordításra rendkívül sok pénzt kellett költeni, s ez csődbe vitte az újságot. Végül egy nyomdában kötöttem ki. Aztán egy szép napon elutaztam Las Vegasba szerencsét próbálni. Percek alatt elvesztettem az összes pénzemet, ott álltam egy cent nélkül. Hirtelen ötlettől vezéreltetve a városban maradtam, és beálltam egy krupié-iskolába. Az iskola elvégzése után a legkülönfélébb kaszinókban dolgoztam. Az ócskábbakban kezdtem, később egyre jobb ajánlatokat kaptam, a végén majdnem sikerült bekerülnöm a Caesars Pallaceba is, amely egy krupié életében a csúcsot jelenti. Minthogy azonban ez az utolsó pillanatban meghiúsult, Dallasba utaztam. Itt ajánlotta fel a montreáli Nyugati Magyarság című lap, melynek már régebben is dolgoztam, hogy térjek haza Budapestre, és szervezzem meg az újság itthoni terjesztését.- Mi történt itthon ? Milyennek találtad a változásokat?- Együttműködésem a Nyugati Magyarsággal nem tartott sokáig, mert a lap rendszertelenül jelent meg, és így nem lehetett a terjesztőkkel érdemben tárgyalni. Itthon két könyvet is megjelentettem, a Hat év Las Vegasban és a Hogyan lehetsz profi játékos? címűt. A változások nem voltak olyan feltűnőek, mert 1989-ben egyszer már hazalátogattam. A legszembetűnőbb, hogy kimentek az oroszok, és hogy színesebb a lapok és a könyvek választéka, egyszersmind megmutatkoznak a szélsőséges vélemények is.- Könnyű volt a visszailleszkedés ?- Korántsem. A hétköznapi élet ugyanolyan idegesítő, feszültségekkel terhes, mint tíz esztendeje. Türelmetlenek és arrogánsak az emberek. Ha például kimész egy meccsre, a szurkolók nem a saját csapatukat biztatják, hanem az ellenfél anyját szidják. Ezt nem lehet történeti, szociológiai magyarázatokkal elsimítani, ezen tényleg változtatni kell. A legnehezebben tehát a mentalitást és a zsíros ételeket szoktam meg újra.- Nem volt Amerikában honvágyad?- Nem mondom, hogy nem jutottak eszembe a régi haverok... Gyakran ott motoszkált a fejemben, hogy milyen jó lenne újra meginni együtt egy pofa sört, de nem volt igazi honvágyam Magyarország iránt. Ellenben most Amerika nagyon hiányzik. Nem merek megnézni egy amerikai filmet, mert rögtön indulnék oda. Elég nehéz ezt a dolgot rendbe tennem magamban ...- Hogyha „honvágyad” van Amerika iránt, ha nem kívánsz hazatelepülni, mi az, ami itt tart?- Mostanság elsősorban
