Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

A könyvtár költözéstörténete Széchényi első adománya mintegy 7000 kötetet, 730 kéziratos művet, 40 köteg­­nyi térképet, valamint met­szeteket, pénzérméket és cí­merképeket tartalmazott. A gyűjtemény 1803-ban Pes­ten, az egykori pálos kolos­torban nyert elhelyezést. A könyvtár történetének első korszaka a sorozatos költö­zések jegyében telt el. Két­szer költözött a bibliotéka a napóleoni háborúk miatt, közben a pálos kolostorból új helyre, az egyetem épüle­tébe került a könyvtár. Ami­kor megszületett a Nemzeti Múzeumról szóló törvény (1808), és a bibliotéka an­nak része, egyik tára lett, megkezdődött a méltó mú­zeumi palota építésének zetését is közpénzekből - az Egyetemi Alapból - kívánta fedezni. A királyi hozzájá­rulást ezekhez kérte. Ezzel lényegében örökre biztosí­totta nemcsak a gyűjtemény megmaradását, de fejlődé­sét is. Az uralkodó 1802. november 26-án hagyta jó­vá folyamodványát, a Szé­chényi Országos Magyar Könyvtár - ez lett hivatalos neve - ezzel megkezdte ön­álló intézményi életét. Fent: Zrínyi Miklós munkájának címlapja Történelem gobelinben elbeszélve előkészítése. József nádor 1813-ban vásároltatta meg a Batthyány-kertet, a múze­um mai épületének telkét. A kertben álló villa adott otthont a múzeumnak és a könyvtárnak 1838-ig. A ta­vaszi borzalmas pesti árvíz az addigra már több tíz­ezerre gyarapodott könyv­tári állományt, illetve a töb­bi tárat is veszélyeztette. Csak a legnagyobb erőfeszí­téssel sikerült a kincseket biztonságba helyezni, de a villa olyan súlyosan meg­rongálódott, hogy ki kellett költöztetni az épületből a különböző gyűjteményeket. Akkor már egy éve épült Polláck Mihály tervei sze­rint a telken a múzeum pa­lotája, így csak ideiglenes költözésről volt szó, de im­már negyedik otthonába, ezúttal a Ludoviceum épü­letébe került a könyvtár. Széchényi míg élt, gond­ját viselte a bibliotékának, az alapítást követően is bő­kezű adományokkal gyara­pította állományát. De el­mondhatjuk, az egész nem­zet szívügyének tekintette a könyvtár és később a múze­um sorsát. Nemcsak ado­mányokban mutatkozott ez meg. Érdemes megemlíteni, hogy a múzeumi palota el­készülte után a belső beren­dezésben is mekkora szere­pe volt a nemzeti összefo­gásnak és áldozatvállalás­nak. A könyvtár díszterme - a Széchényi-terem - rep­rezentatív berendezésére 1859-ben Bohusné Szőgyény Antónia kezdeményezésére hölgybizottság alakult. Az országos gyűjtésből befolyt 25 000 forintból 1865-re ké­szült el a faburkolatú díszes terem, melynek mennyeze­tét az ország és a társorszá­gok, peremét pedig a vár­megyék és a városok címe­rei díszítik. Az egyik falra került Johann Ender bécsi festőművész Széchényi Fe­rencet az aranygyapjas rend öltözetében ábrázoló egész alakos festménye, kezében az alapítólevéllel. Román kísérlet Az 1867-es kiegyezést kö­vetően a könyvtár életének kiegyensúlyozottabb kor­szaka kezdődött. Az állami költségvetés vált a biblioté­ka fenntartójává, ami per­sze, tudjuk, soha nem elég, de azért lehetővé tette a megnövekedett használói igények kielégítését, a könyvtár működését. A bel-

Next

/
Thumbnails
Contents