Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
ső munka került előtérbe, a magyarság írásos emlékeinek gyűjtése, feldolgozása. Az állomány hatalmasra duzzadt, a századik évfordulón már megközelítette a nágyszázezret. Az egyenletes fejlődést az I. világháborút követő összeomlás megszakította, sőt az a veszély is fenyegetett, hogy a Budapestet 1919-ben megszálló román csapatok a könyvtár és a múzeum legértékesebb darabjait zsákmányként elhurcolják. Hogy ez nem következett be, az az amerikai Bandholtz tábornoknak köszönhető, aki 1919 októberében meggátolta a 14 teherautóval a múzeum épületéhez érkező Serbescu tábornokot a Románia által magának követelt tárgyak, könyvek elvitelében. Bandholtz tábornok szobrát a két világháború között felállíttatta a hálás magyar nemzet, de Rákosiék az internacionalizmus jegyében eltávolították. A szobor a rendszerváltozás óta ismét áll a Szabadság téren, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége előtt. A könyvtárba rendszeresen kerültek be kisebb-nagyobb hagyatékok, egész gyűjtemények. Ezek közül a legjelentősebb gróf Apponyi Sándoré volt. Apponyit méltán tekinthetjük Széchényi Ferenc méltó társának a bibliotéka gyarapításában. Könyvtára tartalmilag is kapcsolódott az alapító által kijelölt gyűjtőkörhöz, a külföldiek által Magyarországról írt műveket tartalmazta. Nemcsak megfelelő anyagiakra volt szüksége kialakításához, hanem kivételes nyelvtudásra, műveltségre és kitartásra is. Európa szinte minden jelentős könyvkereskedőjével kapcsolatban állt, évtizedeken át kereste az őt érdeklő és a magyar tudomány szempontjából is fontos könyveket. Apponyi tudós volt, nem művelődéspolitikus, mint Széchényi, aki a részleteket, a könyvek feldolgozását munkatársaira bízta és a szervezéssel foglalkozott. Apponyi Sándor egy személyben egy mai kutatócsoport munkáját végezte el. Nemcsak gyűjtötte a könyveket, de példaszerű szakértelemmel megszerkesztett katalógusban közre is adta jegyzéküket. 1924- ben állította ki az ajándékozási okiratot, mely alapján a következő évben bekövetkezett halála után vette át gyűjteményét a Széchényi Könyvtár. Mátyás királytól napjainkig Az 1. világháborút követő kedvezőtlen viszonyok a magyar társadalom legszélesebb köreiben ismét fontossá tették a gyűjtemény ápolásának nemes hagyományát. Az egyéni mecenatúra helyett a gróf Széchényi Bertalan elnöksége, Hómon Bálint ügyvezető alelnöksége mellett 1927-ben megalakult Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete igyekezett a múzeumi tárak fejlesztéséhez, működéséhez pénzeszközöket felkutatni. A 30-as évek közepétől, a javuló gazdasági helyzet következtében a könyvtár viszonyai is kedvezőbbre fordultak. Ekkor kezdődtek a nagyszabású reformok, megjelent a modern technika is. Megindult a katalóguscédulák gépesítem sokszorosítása, a könyvtár áttért a nemzetközi gyakorlatban használt szakrendre, megkezdődött a nemzeti bibliográfia köteteinek kiadása. A biztató folyamatoknak a II. világháború vetett véget. Budapest ostroma minden korábbinál nagyobb fenyegetést jelentett, csak átgondolt intézkedésekkel sikerült elkerülni a komolyabb károkat. A legértékesebb kódexek, nyomtatványok a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékával együtt külföldre kerültek, de szerencsére sértetlenül átvészelték a megpróbáltatásokat. A háborút követő változások a Széchényi Könyvtárt sem kerülték el. 1949- ben a könyvtár kivált a Nemzeti Múzeum szervezetéből, teljesen önálló intézménnyé vált. Feladatai megnőttek, ugyanakkor a múzeumi épület egyre szűkösebbnek bizonyult a könyvek elhelyezésére. Évtizedekig tartó újjáépítése után 1985 óta a könyvtár a budai várpalotában kapott új otthont, ott, ahol a XV. században Mátyás király teremtő akarata létrehozta az első jelentős magyar könyvgyűjteményt. Az idén 190 éves Országos Széchényi Könyvtár az április 29-én megnyílt és az év végéig nyitva tartó kiállítással emlékezik meg múltjáról. POGÁNY GYÖRGY
