Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
regény is született. Életellenes bűncselekménnyel vádolt védence csaknem öt évig volt zár alatt, ez azonban csupán előzetes letartóztatásnak számított. Közben háromszor született ugyanis meg Ébnet Simon fejére az ítélet: halál, s ugyanannyiszor a hatályon kívül helyezés. Végül sikerült Bárándy doktornak az ártatlanságot bizonyítania, s a vádlott szabadlábra került. Míg az Ébnet-ügy jobbára utólag, a lehető legnagyobb nyilvánosságát a szegedi hipofízisper a nyomozással, a tárgyalásokkal egyidejűleg kapta meg. A „botrány” elővezetése, tálalása a napisajtóban, betáplálása a köztudatba meglehetősen jól jellemezte a „jogpolitikai irányelveket”, a korabeli közállapotokat. „Szegedi professzor hipofízist sikkasztott”, „Szegedi professzor egy tál lencséért" - így szóltak a szalagcímek, és a törvényszéki tudósítók tulajdonképpen a vádirattól nem is tértek el. Abban tudniillik az állt, hogy az orvos kiemelve az elhunytakból a hipofízismirigyeket, bizonyos előnyökért egy olasz gyógyszergyárba juttatta ki. Ez felháborító, ez törvényért kiált! De hiányzott a történet eleje, és a vége ugyancsak nem volt olvasható! Arról nem szólt a fáma, hogy a szegedi professzor korábban a románok Nobel-díjas kutatójával „üzletelt”, az odaküldött hipofízisekért az élők gyógyítására szolgáló - növekedést befolyásoló - szérumot kapott, s azt a leghumánusabb célra használta fel. A két ország közötti viszony megromlásával azonban hirtelen ez az együttműködés megszakadt, s a szerencsétlen betegek a professzor osztályán hiába várták a gyógyulást. A magyar gyógyszeripar képtelen volt e különleges medicina előállítására, az olasz viszont igen... Lett olyan ügy a hipofízisperből, hogy egy évig foglalkoztatta az országot! Ha alkalom adódik rá, a teljesen jóhiszemű emberek meglincselik a professzort! Később már - csodák csodája - senki nem akadt fenn azon, hogy az orvos „csak” három év és nyolc hónapot kapott, első fokon, majd a fellebbezés nyomán- deviza-bűncselekményért- felfüggesztett egy év börtönre módosult az ítélet. A professzor köztisztelettől övezve ma is praktizál Szegeden. Hírré az természetesen nem válhatott, hogy a nyomozásban az elhárítás is közreműködött, a védőügyvéd szerepét és nevét emlegetni pedig az elmúlt rendszerben Magyarországon nem volt szokás. A szocialista ügyészség és bíróság vitte a prímet. Bárándy doktor nem csekély iróniával nagyon pontosan fogalmaz: itt hosszú évtizedekig a vádiratcentrikus elbírálás súlyosan, majd kevésbé súlyosan figyelembe vétetett. Őt azonban, mint ügyvédet ez nem érintette, illetve szó szerint értelmezte a törvényességről gyakran hangoztatott politikai frázisokat. Kellemetlenség ezért soha nem érte, igaz védte a védőügyvédet emberi és szakmai tekintélye, hazai és nemzetközi hírneve. Természetesen, a bírók dolgába nem szólhatott bele, azt azonban semmi nem akadályozhatta meg, hogy a tárgyalásokon ne csak védőként, tehát tevékeny résztvevőként, hanem bizonyos fokig külső szemlélőként is legyen jelen. Hosszú pályája során jól megfigyelhette például, hogy miként változott a bírói megítélésben, különösképpen ha eltért egymástól, az úgynevezett nyomozati szakaszban esetleg kierőszakolt és a tárgyalási vallomás szerepe. Á hatvanas, 55 A védőügyvéd szerepét és nevét emlegetni pedig az elmúlt rendszerben Magyarországon nem volt szokás. 55 hetvenes években nem volt ritkaság, hogy a „Miért az eltérés, miért mondott mást a rendőrségen?" bírói kérdésre a vádlott vastagon válaszolta ám, hogy vallomásában a főtörzs is tevékenyen közreműködött. Ne rágalmazza a rendőrséget, tudja-e, hogy ez hamis vád!?- s ezzel ment tovább a tárgyalás. Később már valóban megszűnhettek a verések, mert rendre hangzottak el az olyan válaszok, hogy „azt mondták kérem, itt fogok megrohadni", „hogy behozzák a feleségemet is, a gyerekeimet meg állami gondozásba veszik". Bárándy György - könynyű ezt ma már megállapítani - ügyvédnek, azonkívül pedig Bárándy Györgynek született. Ezzel magyarázható, hogy két év Kistarcsa, majd három esztendei segédmunkáskodás, vásárcsarnoki trógeroskodás után visszakerülhetett a pályára. Az egyik budapesti munkaközösségben lett egy a többi között, s bár kollégái többségének a szolidaritására számíthatott, abban is biztos lehetett, hogy övé az olyan ügy, ahol sikerre semmi esély. így kapta meg- ez a 60-as évek elején volt- egy halálraítélt perújrafelvételét. Ha sikerül a férfi alibijét valamiképpen bizonyítani, az tizenegy másik vádlott sorsára is kihat. Érezte - megérezte? védence nem lehet bűnös. Járta az ügyvéd a vidéket, a tett színhelyét, emberekkel ismerkedett, kudarcot kudarc hátára halmozott, míg végül felcsillant a remény. Emlékezetes Bárándy György számára ez a bűnügy, ügyvédi újrakezdésének első nagy pere, s nemcsak azért, mert a vádlott felmentő ítéletet kapott és társaival együtt szabadlábra került. Emlékezetes azért is, mert akkor mondta el élete mindmáig leghosszabb perbeszédét. Másfél napig beszelt. deregán Gábor
