Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
Letoltam őket a sárga földig. Álltak lesütött szemmel, és én közben szép lassan indultam tovább. Jöttek velem. Akkor azt mondtam: „Neked van anyád? Neked van nőtestvéred? Van szerelmed? Mit szólnál hozzá, hogyha ennyi fiú megtámadná őket?” Mind grállovag lett egyszeriben. „Mindenki valakinek a testvére vagy a kislánya vagy a párja, nem szégyellitek magatokat?” - folytattam. Utánam kiabáltak, hogy „Tessék máskor is erre jönni!”. De hát most már ezt nem merném megcsinálni. Sötétedés után nem mernék végigmenni az utcán. És a Belváros a legrosszabb. Itt vannak az idegenek, a gazdagok, itt sétálnak a nők aranyláncokkal, itt a szállodák környékén. Azelőtt Angyalföld volt veszélyes, most a Belváros az. Hit és fátum- Azért érdemes magyarnak lenni?- Ez nem érdemesség kérdése. Ez fátum. Nem ok nélkül születik bele az ember egy nemzetbe, egy hazába, egy családba. Ez nem véletlen. Hit is kell e mögé a tartás mögé. Valamiben hinni kell. Én abban hiszek, hogy semmi nem véletlen. Tehát nem véletlen az, hogy velem ez vagy az történt, történik. Hogy itt élek vagy nem itt. Ezek sorskérdések. Ha az ember hisz, egészen másképp áll szemben az élettel, a problémáival és mindennel a világon. Ma az a legnagyobb baj, hogy az embereknek nincsen hitük. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszünk, Istenben vagy másban, a lényeg: valami hitünk legyen, ami tartást ad, és az ember egy életen át kapaszkodhat bele, bármi történik vele. A mai fiatalokat úgy nevelték, hogy semmiben sem hisznek. Lógnak a szeren, ahogy Karinthy írta. Fogalmuk sincs semmiről. Öngyilkosok lesznek, szipósok. Én értem, hogy ez miért van. Nincs mögöttük tartás. Ezek a mai fiatalok abban a bizonyos materialista, istentagadó, meg mindent tagadó időben nevelkedtek. Csak a pártban volt szabad hinni, semmi másban.- Most a párt sincs, az eszme megbukott, itt maradtak a gyerekek, akiknek semmilyen hitük nincsen. Se szülőkben, se Istenben, se vallásban, semmiben. így hát bandákba tömörülnek, gyilkolnak, lopnak, csalnak, szipóznak, diszkóznak, olyan hangosan, hogy a dobhártyájuk is szétreped, mert akkor elfelejtenek mindent. És összekapaszkodnak, mert csak együtt, csakis együtt rázzák. Ez lelkiállapot. És ez nem a magyarságé, ez európai. Európáé. A főzés és a palóc konyha családi örökség FOTÓ: GÁBOR VIKTOR ÉS MTI-És mire gondol, ha azt mondom, a világban szétszórt magyarok?- Akkor arra gondolok, hogy a világban szétszórt zsidók, írek, örmények. Ebbe nem nagyon tudok beleszólni. Innen, Magyarországról, magyar szívből nézve az ember persze azt szeretné, hogy egy amerikai magyar család tartsa meg magyarságát. De hát azoknak a gyermekei már amerikaiak. Hiába hajtogatják a szülők, hogy te magyar vagy. A gyerek már nem érzi. Közben töri a magyar nyelvet, vagy már nem is töri. Onnan nézve jobb, ha elfelejtjük a magyarságot, bár ezt talán nem volna szabad mondanom. De ez a véres valóság! Tudniillik, máskülönben nem tudnak beilleszkedni a hazájukba. Akkor pedig sem ide, sem oda nem tartoznak. Pedig valahova mindig kell tartozni SZŐKE SÁNDOR
