Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
A HATÁR TÚLOLDALÁN Az ágrólszakadt madár társakra lelt... Az utóbbi két és fél esztendő romániai magyar előadóművészetének egyik kimagasló teljesítménye Kilyén Ilka, a marosvásárhelyi színművésznő immár fél Európában ismert „Ágrólszakadt madár” című csángó műsora. Történészek, néprajzosok, hozzáértők és kevésbé hozzáértők oly sokat beszéltek és írtak a moldvai csángó magyarokról, hogy az már önmagában felér egy mítoszteremtéssel. És ahogy a mítoszokkal történni szokott, rendszerint a lényeg sikkad el vagy megy át egy nem kívánt metamorfózison. ilyen Ilka egy személyben vállalkozik az írott forrásokat faggató kutató, a muzikológus, az archaikus fohászok és imák megfejtésével foglalkozó etnográfus, a sajtószemléző és az egészet egybefogó, mindenre érzékenyen reagáló előadóművész elképzelhetetlenül nehéz szerepére. A hatás: döbbenetes! Kilyén Ilka művésznőnek is köszönhető, hogy a moldvai csángó magyarok sorsa immár foglalkoztatja nemcsak a magyar, hanem a délszláv vagy éppen a bécsi közvéleményt. Kilyén Ilka nem csupán a nagyvárosok fényárban úszó színpadán, hanem a szórványmagyarság templomaiban, tenyérnyi tantermeiben is bemutatta műsorát: A kisebbségi sors század- és ezredvégi hullámveA búcsúsok Kilyén Ilka résében így kapott - úgymond - „történelmi hátszelet” a monumentális, két részes csángó dokumentumkötet, a Kallós Zoltán gyűjtéséből ismert ballada- és népdalfüzér, az Erdélyi Zsuzsanna által közkinccsé tett csodálatosan szép imák, fohászok gyöngysora. A Vajdaságban már dörögtek a fegyverek, települések sora már megkapta a felszólítást, hogy 15 percen belül hagyják el a szülőföldjüket, amikor Kilyén Ilka fellépett Szabadkán, Kanizsán, újvidéken. A kitelepített csángók Hertelendifalváról és Székelykevéről is „feljöttek” Újvidékre, hogy meghallgassák sorstragédiájukat. A balatonfűzfői, zánkai, szigetvári, harkányi menekülttáborok horvátországi, vajdasági magyarjai is Kilyén Ilka jóvoltából ismerkedhettek meg az Európa keleti részén módszeresen folyó erőszakos asszimiláció egyik legmegrázóbb dokumentumával, a Sepsiszentgyörgyre áttelepedett Dani Péter Tinka, otthoniakhoz intézett levelével:
