Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
8 A nyolcvanas évek elején néhány egyetemi hallgató megpróbált szembenézni ezzel a jelenséggel. Számukra ez némiképpen létkérdés is volt, hiszen tudták, az egyetem végeztével kényszerhelyzetbe kerülnek - lépni, élni kell. Hogyan? Az nyilvánvalónak látszott, hogy a két Magyarország határán (az egyik a fővárosi-városi, a másik a vidéki lét) kell mind a maguk, mind mások számára érvényes, követhető életmintát találniuk. A hajdani vidéki életmódot nem lehet, nem is érdemes feltámasztani. Inkább arra kell törekedniük, hogy vidéki körülmények között is akár „fővárosi” minőségű életet élhessenek. Dózsa Tamás, aki ekkor az iparművészeti főiskola hallgatója volt, ezt úgy fogalmazza meg, hogy hamutartók tervezése helyett ők egy új környezet megalkotását választhatták. Amelybe szervesen épül be ami régi, de használható, mert még mindig funkcionális. Nem erőltetett és programszerű hagyományőrzésről, és nem a falu „modernizálásáról” van szó, hanem többről. Emberléptékű környezetről. A városiasodni kívánó falusi ember felhúzta a hatalmas házat, amely lötyögött rajta, nem érezte jól magát benne. Bútorai között feszengett... Egyszóval ezernyi apróbbnagyobb kihívással nézhetett szembe a nyolcvanas évek elején induló fiatal értelmiségi. Néhány budapesti egyetemi hallgató megkísérelte életbe ültetni elképzeléseit. Kevés pénzzel megvásároltak Kapolcson egy omladozó, régi házat. Utána pedig a téesz üres magtárát. A tulajdonosok: Ertsey Attila építész, Rosnyay Nóra építész, Pécsi Erika belsőépítész, Jack Tibor építész, Hatvány Gábor építész, Szoboszlay Péter grafikus, Vastagh Ágnes textiles, Tóth Péter grafikus - és hozzájuk csapódott később Vásárhelyi Judit, a nem kormányzati környezetvédők egyik jeles magyarországi szervezője és Bába Iván politológus, aki azóta gyakorló politikusi pályára lépett (ma a külügyminisztérium helyettes államtitkára). A „csapat” tagjai a magtár körül építenek családi házakat; ez kinek-kinek akár az abszolút „alkotó magányt” biztosíthatja, ugyanakkor a stúdiónak nevezett hatalmas magtár közös műhelyként szolgál. Néhányan már itt élnek. Mások afféle második otthonként „élik meg” Kapolcsot. Kapolcs - is - hajdan virágzó falu volt. Ma négyszáznyolcvanan lakják. Áz elnéptelenedéshez, az ismert történelmi körülmények mellett, az „elvíztelenedés” is nagyban hozzájárult. A folyóvíz medre száraz, az ötvenes évek elejétől állnak és korhadnak a vízimalmok. Egyértelműen holt vidék lett volna a Dörögdimedence a Balaton viszonylagos közelsége nélkül. így Lesz. ebből biokertészet? Egy különös alakú sírkő a kapolcsi temetőben
