Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK AZ EZREDÉV Mikor volt a Honfoglalás? A hivatalos számítás szerinti 1001. esztendő beköszöntével - az ezeregyedik szilveszteréj után, amelyet a magyarság e hazában ünnepelhetett volna, ha nem len­ne az ilyen számításokban tör­vényszerűen mindig némi hiba, s ha az új év rituáléjának divatvál­tozásait sem vennénk figyelembe - valóságosan is új korszak kez­dődött. Azt nem mondom, hogy katzenjammeres ébredés, duhaj mulatozás utáni rossz gyomor és rossz szájíz, fejfájás és sajgó üresség, de - főleg ha utólag, az elmúltakra visszapillantva, vo­nunk mérleget - mégis valami más. Az addigiakra alig hasonlí­tó. Noha, persze, a Boldog Béke­idők esztendeiből néhány még hátra van. S tudhatja-e bárki is akkor: mennyi is valójában? Steinmaszler Kornél egészen bi­zonyosan nem tudja ezen az 1897- re virradó éjjelen, midőn vakme­rőén megmássza a még mindig épülő Bazilika kupoláját. A téli hajnal erős szele belekap aztán az óriás nemzetiszín zászlóba, ame­lyet felerősített odafent a dermesz­tőén hideg vasakhoz. Kifeszíti a légmozgás, köd sincs, egész nap a csodájára járnak a pestiek. Száz méterről is leolvasható a felirata: Isten, áldd meg a magyart a má­sodik évezred küszöbén! Steinmaszler Kornél. A közeli évek vastag „czim- és lakjegyzékeiben”, amelyek a fő­város polgárait listázzák, ezen a néven két telefonkezelő kisasz­­szony szerepel. A Teréz körúton lakik Steinmaszler Anna, Mária pedig a terézvárosi Alsó-Erdősor utcában. (Később az irodalmár Bajzáról nevezték el.) Kornél nem szereplője a cím- Már áll tárnak. Nagynénjei a hölgyek? palotája3 Ott lakik valamelyiküknél, vidéki rokon, aki följött a csodálatos Budapestre? Fiatal ember lehet, szinte még gyerek. Lelkes ifjú, akit rabul ejt a kalandos gondo­lat. Később magyarosít. Családot alapít. Megrokkan Isonzónál, amikor gázzal támad az áruló olasz. Beiratkozik a teológiára, s leköltözik az Alföldre, a Piufsich­­uradalomba. Még megéri a na­pot, amikor rágyújtják a házat a téeszesítők. Egy Mária-szobor éli túl a tüzet, épp csak megkapja ég­kék ruhája fodrát a füst. A ven­dégszobában volt a kis házioltár. Kornél a zászlóbontás után is bo­hém gyerek maradt. Az a típus, akinek sohasem nő be a feje lá­■i gya. Öregedő nagynénjeit vágja meg, ha nagy a baj. Mulatság es­téről estére. No nem az Arany Sasban! Dehogy. Mit keresne a Szemere- meg az Aldássy-asztal­­nál? A Teréz körúton nyíltak az igazi mondén helyek. Bálint Dézi igazgatja hol az egyiket, hol a másikat. A „Teréz körút császá­ra” - ahogy lump-körökben em­legetik. Steinmaszler Kornél. Csak a neve maradt ránk, s az a hajnali nemzeti csíny. A mi ezredévünk zászlós belépőjének története. Ahogy az újság megírta másnap. 1897. január 2-án. Díszmagyar - elkártyázva Az embernek kedve támad föl­mászni, Kornél bátorságába ka-55

Next

/
Thumbnails
Contents