Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK AZ EZREDÉV Mikor volt a Honfoglalás? A hivatalos számítás szerinti 1001. esztendő beköszöntével - az ezeregyedik szilveszteréj után, amelyet a magyarság e hazában ünnepelhetett volna, ha nem lenne az ilyen számításokban törvényszerűen mindig némi hiba, s ha az új év rituáléjának divatváltozásait sem vennénk figyelembe - valóságosan is új korszak kezdődött. Azt nem mondom, hogy katzenjammeres ébredés, duhaj mulatozás utáni rossz gyomor és rossz szájíz, fejfájás és sajgó üresség, de - főleg ha utólag, az elmúltakra visszapillantva, vonunk mérleget - mégis valami más. Az addigiakra alig hasonlító. Noha, persze, a Boldog Békeidők esztendeiből néhány még hátra van. S tudhatja-e bárki is akkor: mennyi is valójában? Steinmaszler Kornél egészen bizonyosan nem tudja ezen az 1897- re virradó éjjelen, midőn vakmerőén megmássza a még mindig épülő Bazilika kupoláját. A téli hajnal erős szele belekap aztán az óriás nemzetiszín zászlóba, amelyet felerősített odafent a dermesztőén hideg vasakhoz. Kifeszíti a légmozgás, köd sincs, egész nap a csodájára járnak a pestiek. Száz méterről is leolvasható a felirata: Isten, áldd meg a magyart a második évezred küszöbén! Steinmaszler Kornél. A közeli évek vastag „czim- és lakjegyzékeiben”, amelyek a főváros polgárait listázzák, ezen a néven két telefonkezelő kisaszszony szerepel. A Teréz körúton lakik Steinmaszler Anna, Mária pedig a terézvárosi Alsó-Erdősor utcában. (Később az irodalmár Bajzáról nevezték el.) Kornél nem szereplője a cím- Már áll tárnak. Nagynénjei a hölgyek? palotája3 Ott lakik valamelyiküknél, vidéki rokon, aki följött a csodálatos Budapestre? Fiatal ember lehet, szinte még gyerek. Lelkes ifjú, akit rabul ejt a kalandos gondolat. Később magyarosít. Családot alapít. Megrokkan Isonzónál, amikor gázzal támad az áruló olasz. Beiratkozik a teológiára, s leköltözik az Alföldre, a Piufsichuradalomba. Még megéri a napot, amikor rágyújtják a házat a téeszesítők. Egy Mária-szobor éli túl a tüzet, épp csak megkapja égkék ruhája fodrát a füst. A vendégszobában volt a kis házioltár. Kornél a zászlóbontás után is bohém gyerek maradt. Az a típus, akinek sohasem nő be a feje lá■i gya. Öregedő nagynénjeit vágja meg, ha nagy a baj. Mulatság estéről estére. No nem az Arany Sasban! Dehogy. Mit keresne a Szemere- meg az Aldássy-asztalnál? A Teréz körúton nyíltak az igazi mondén helyek. Bálint Dézi igazgatja hol az egyiket, hol a másikat. A „Teréz körút császára” - ahogy lump-körökben emlegetik. Steinmaszler Kornél. Csak a neve maradt ránk, s az a hajnali nemzeti csíny. A mi ezredévünk zászlós belépőjének története. Ahogy az újság megírta másnap. 1897. január 2-án. Díszmagyar - elkártyázva Az embernek kedve támad fölmászni, Kornél bátorságába ka-55