Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

56 paszkodva, fel a kupoláig. Meg­bízni igazán úgy is csak azokban lehet, akiket nem ismerünk. El­néz az ember a Duna felé. Onnan föntről már három híd látszik. A turulos Ferencz Józsefét épp az ezredévre építették. Maga a ki­rály ütötte be helyére a mono­gramjával ellátott ezüst szegecset. S persze a Lánchíd. A régi, szép. S Szent Margité. A negyediknek helyét még csak kijelölték. Papír­ra került az átrendezett hídfő raj­za, ahol most még Pest régi vá­rosmagja őrzi a középkor nyoma­it. Hamarosan csákánnyal esnek majd neki a vén városházának, s áldozatul esik Vörösmarty ked­venc kávéháza is, a Török Csacsi - azaz a Murádra gondolva elke­resztelt Török Császárhoz címzett kávéház. A nagy ferblicsaták ke­délyes temploma. Ahol állítólag a két Ráth fiú, az ifjabb Karcsi és Aladár, egy emlékezetes estén el­kártyázták az egyesített főváros első főpolgármesterének, a nagy tekintélyű Ráth Károlynak dísz­magyarját. Pedig nagyon kellett volna az öregnek: a vasúti indó­­házba készült, s éppen a királyt fogadni! Ez a Török Csacsi adott hajnali menedéket a Várból sántít­va menekülő újdondásznak is, amikor sikertelen kísérletet tett a Hentzi szobrának föl robbantására. Hidegvérrel rántottát rendelt Jó­zsitól, hogy aztán angolosan tá­vozzon a kártyaszoba titkos ajtaján át, a Sebestyén tér felé - amely­nek ma szintén se híre, se hamva. A Sugárút kapuja a századforduló híres Klösz-fotóján Paloták Pesten és Budán A hírhedt Tahisz Elek buzgó ko­­pói későn érkeztek, Szeless egér­­utat nyert. A hatóság zavarában halálhírét költötte, s akkor enged­te meg magának a sajtó a viccet, arról, hogy miként lesz lehetsé­ges rendőr uraiméknak mégis­csak kézre keríteni. Hát úgy, hogy ketten a nyomozók közül fő­belövik magukat főkapitányi pa­rancsra, hogy odafönt közrefog­hassák az átkozottat! Észak felé nem érdemes nézni. Bár csak, ha a Szeless indulatai munkálnak a bámészkodóban. Mert hogy ott, ahol a Lipótváros rendezett utcasorai véget érnek, áll még a gonosz kaszárnyája, az irdatlan Neugebaude. Mint vala­mi gát, amely a városfolyónak állja útját, megszakítva a rendet is. Jobb egy kissé keletebbre irá­nyozni a tekintetet, amúgy is in­nen, a Bazilikától indul szinte a gyönyörű út, a káprázatos palo­tákkal. Innen föntről hibátlan gyöngysor a sugárút. Nem na­gyon látszik, hogy a mellékutcák felé igénytelen bérkaszámyákkal folytatódnak a pazar kirakati há­zak. Túl drágán mérték a telke­ket, csak úgy érte meg a vevőnek, ha hetven-nyolcvan százalékig be­építette az ingatlanát. Bele is akartak aztán bontani egy allényit a kőrengetegbe, amikor az Opera 1884-re felépült, de a szemben lé­vő szép ház megúszta a csákányt. Tulajdonképpen szerencse. A le­­vegőtlenséget fokozott változatá-

Next

/
Thumbnails
Contents