Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

zéppontjában a szovjet Anatolij és az amerikai Frederick sakkjátszmája áll, a tét a világbajnoki cím. De sokkal többről van itt szó: két világrend­­szer egyéniséget őrlő pár­harcáról, amely a két fő­hős összecsapásában csú­csosodik ki. (A szovjet sakkozót a szerző állítólag Borisz Szpaszkijról, illet­ve Anatolij Karpovról mintázta, míg az amerika­it a sakkfenomén Bobby Fischerről.) A döntő mér­kőzésen Anatolij győz, aki megundorodva a szovjet módszerektől, a meccs után úgy dönt, nem tér ha­za a Szovjetunióba, hazát és világrendszert változ­tat. A döntés nem könnyű, ám mellette áll szerelme, Florence Vasy, akit ameri­kai ellenfelétől hódított el. A lány magyar származá­sú, 1956 novemberében hagyta el hazáját, miután édesapját elvitték az oro­szok. Ez a motívum lehe­tőséget adott a rendező­nek, az Ausztriában élő Ferkai Tamásnak, hogy a forradalomról szóló doku­­mentumfilm-részletekkel tarkítsa az előadást. A produkció kiállítása, a látvány olyan, hogy bár­melyik világvárosban megállná a helyét. (Dísz­let: Götz Béla, jelmez: Horváth Kata, koreográ­fus: László Péter.) A zene kitűnő, az ABBA együttes világslágereit idézi, az Egy éj Bangkokban című dal például sokáig szere­pelt az amerikai slágerlis­tán, Romhártyi Agnes ma­gyar szövege frappáns, szellemes. A kettős sze­reposztásból kiemelkedik Malek Andrea és Kováts Adél Florence megformá­lójaként, Forgács Péter Anatolijként, Mikó István és Makrai Pál a pökhendi Fred szerepében. A szov­jet KGB-s figuráját Szom­­bathy Gyula és Vikidál Gyula kelti életre, tenyér­be mászó rendíthetetlen­­séggel. A pesti bemutató létrehozói nem tagadták, a Sakk eddig mindenhol megbukott. Úgy tetszik, nálunk megtört a jég, a Sakk sikerszériának ígér­kezik... TARJÁN VERA Ez.t láttuk a moziban Vörös vurstli 1919-ben Magyarorszá­gon 133 napig tartott a proletárdiktatúra. Né­hány hónap alatt leját­szódott itt - mintegy mo­dellként - sok minden, ami a huszadik század közép-európai történel­mét jellemezte. Ebbe a korba helyezte első já­tékfilmje történetét Mol­nár György rendező, aki korábbi televíziós mun­káival már számos nem­zetközi díjat nyert. (Pél­dául a Csáth Géza írásá­ból forgatott A varázsló álmát beválogatták a New York-i Modern Művészetek Múzeumá­nak híres archívumába.) A helyszín a vurstli, ez a tipikus budapesti szóra­koztató negyed, amely talmi csillogásával - de igazi művészettel is - sokféle sorsú, származá­sú embernek nyújtott szórakozást vagy megél­hetést a századfordulón. Van itt minden, ringlis­­píl, céllövölde, pókasz­­szony, koplalóművész, test nélküli jövőbelátó, élükön az orfeum tulaj­donosával, a vurstli ki­rályával, Blauval. Az ő törvénytelen kisunokája szemszögéből látjuk az eseményeket. A kisfiú apja egy bohém morfi­nista, az anyja „sellő”, vagyis egy olyan asz­­szony, aki élete nagy ré­szét a nagyérdemű szóra­koztatására egy hatalmas akváriumban tölti. A kis hős a vurstli különös, tit­kokkal teli világa, a nagyapa hatalma, az új idők új szavát hangoztató szüfrazsettek és a fontos­kodó értelmiségiek zagy­va szövege között csak ámul és bámul. Azt meg végképp nem érti, ami­kor egy napon a pro­letárdiktatúra nevében „vörössé” nyilvánítják a vurstlit. „Forradalmár­rá” avanzsált hintáslegé­­nyek, a „világszabad­ság” frissen felkent pap­jai veszik át a hatalmat. „Áldásos” tevékenysé­gük nyomán a polgári idill, a Monarchia béke­beli világa helyébe be­költözik a vurstliba is a rettegés, a félelem, a pusztulás, a halai. Az addig csillogó-villogó vurstli elenyészik, a lán­gok martaléka lesz... Igaz, előtte a jövőbe látó „viaszfej” - Haumarm Péter - megjósolja, nem tart sokáig. Mármint a „dicsőséges 133 nap”... Molnár Györgyöt iga­zán az izgatta ebben a ’19-es történetben, „hogy itt igen gyorsan lepergett az a történelmi esemény, amivel később hetven éven át nyűglő­dött a világ jelentős há­nyada”. Erős atmoszfé­­rájú filmje nagyszerű al­kotás, amelyben kitűnő karakteralakításokat lát­hatunk Szabó Gábor ka­merája előtt. Az orfeum­tulajdonost erdélyi ma­gyar színész, LohinszJcy Loránd formálja meg bensőségesen, míg Kern András egy bolsevik agi­tátor, Gáspár Sándor pe­dig egy „államosító” ha­dirokkant szerepében re­mekel. t. V. Jelenet a Vörös vurstliból T I

Next

/
Thumbnails
Contents