Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
PALYAZAT A századvég gyermekei A több országba szakadt magyarság jövőjének dilemmáit az örökké „legilletékesebbek”, a gyerekek élik meg igazán szívbemarkolóan... Hiszen értük folyik a harc. A közép-kelet-európai rendszerváltozások hevében azonban, úgy tetszik, éppen rájuk nem jut elégséges figyelme és energiája a mai felnőtt társadalomnak. Ez végzetes hiba, hiszen a Kárpát-medence magyar családjaiban született gyerekek száma a kisebbségi vidékeken jóval nagyobb volt az elmúlt évtizedekben, mint Magyarországon. A magyar családokban született - tehát a mai - magyar gyerekek negyven százaléka Magyarország határain kívül él. Anyanyelvi iskoláztatásuk állandó, súlyos gond, és nincsenek egyetemes magyar intézmények, amelyek törődnének a magyar gyerekekkel. Ezért rendkívüli jelentőségű az Új Magyarország című budapesti napilap (az egyetlen, amelynek ifjúsági rovata van!) és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány közös pályázata, amelyen minden magyar gyerek részt vehetett, függetlenül attól, hogy hol született és hol él. A gyerekek bármilyen műfajban megnyilatkozhattak. Volt azonban két ajánlott (nem kötelező!) téma: 1. életem legvidámabb (vagy legszomorúbb) élménye; 2. szülőföldem. A pályázatra 1870 pályamű érkezett a magyar nyelvterület minden sarkából. A szerkesztőség, az alapítvány és az írószövetség küldötteiből verbuválódott zsűri legalább kétszázötven-háromszáz gyerek munkáját találta jutalomra érdemesnek. Mivel ilyen mérvű díjazásra nem volt mód, különdíjakkal siettek honorálni a legérdemesebb pályaműveket. A Magyarok Világlapja is részt vállalt ebben a kezdeményezésben, és a lap egy évre szóló előfizetésével jutalmazta az Új Magyarország Bóbita rovatának pályázóit. íme a névsor: Juszifov Vugár (Técső, Kárpátalja), Bart ha Loránd Csaba (Marosvásárhely), Kara István (Kárpátalja), Geambasu Réka (Kolozsvár, Románia), Szaszák Katalin (Buzita, Szlovákia), Bartos Gyula (Tiszaföldvár), Berki Viktória (Vári, Kárpátalja), Mata Krisztián, Kulcsár Dóra, Csuti Melinda és Mravik Attila (Budapest), Kása Judit (Léva, Szlovákia), Egyed- Zsigmond Enikő (Marosvásárhely), Molnár-Veress Ágota (Svédország), Bódi Szerénke (Örményes, Románia), Márton Zsófia (Gyergyószentmiklós, Románia), Keszeg Anna (Torda, Románia), Dienes Zsófia (Kis-Jugoszlávia), Csontos Katalin (Nagyvárad), Csákány Csilla (Marosvásárhely), és a budiszavai (Kis-Jugoszlávia) általános iskola magyar tagozatos tanulói. Ez év júliusától - egy évig - kapják díjmentesen a lapot szerkesztőségünk különdíjasai, akiket szeretettel köszöntünk ebből az alkalomból. Gyakran szívszorító olvasmány volt egy-egy gyereklevél, amelyből hihetetlen erővel tör fel ennek a különös századvégnek minden ellentmondása. A levelekből egy - embersorsokra méretezett - kis magyar történelemkönyv körvonalazódik. Ebben a számunkban megkezdjük különdíjasaink munkáinak közreadását. És talán azon is érdemes eltöprengenünk, hogy a világ magyarságához szóló Magyarok Világlapjának rendszeresen teret kellene biztosítania hasábjain - a századvég magyar gyerekeinek, ifjainak. (0 Juszifov Vugár védőszentje Aki a tévét bekapcsolja, naponta értesülhet a volt Szovjetunió utódállamai - és népei - közötti véres összetűzésekről. A közép-kelet-európai régió sem nyugalmasabb. De milyen annak a gyereknek a közérzete, aki a huszadik század végén a Szovjetunióban született, nagyszüleinek nemzetisége: örmény, azerbajdzsán, ukrán és magyar? Aki Kárpátalján él, magyar iskolába jár, és tökéletes helyesírással (ékes magyar nyelven) fogalmazta levelét a Bóbita pályázatra. Hihetetlen ellentéteket egyensúlyoz ennek a derűs gyereknek a lelke és a tudata, mint alább látni fogjuk: sikeresen. De
