Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
si Imre, valamint munkatársai: Bonifert Domokosné és Tóth Károly már 1990 tavaszán életre hívták a Juhász Gyula Alapítványt. Az alapítvány elsődleges célja az, hogy határainkon kívül élő magyar fiatalokat is oktassanak a főiskolán. A friss diplomások pedig - immár felvértezetten - segítsenek abban, hogy a nemzetiségi sorban élő magyarság a saját nyelvén szerezhesse meg műveltségét. Az alapítvány hamarosan szponzorokra talált. Már a bejegyzés pillanatában húsz jogi személy csatlakozott a nemes vállalkozáshoz. A legjelentősebb összeggel a Pankotai Állami Gazdaság, illetve a Szigma Kereskedelmi Vállalat járult hozzá az ügy sikeréhez. Ebben az időben kapta meg Szőkefalvi Nagy’ Béla akadémikus a Szegedért Alapítvány fődíját. A díjjal járó pénzösszeg félét nyomban átutalta a Juhász Gyula Alapítvány számlájára. Gyakorlattá vált a főiskolán, hogy az aranyvagy gyémántdiplomások a kitüntetésért járó összeggel az alapítványt támogatják. Békési Imréék tervei kedvező visszhangra találtak a nyugati magyarság körében is. Például több ausztráliai magyar szervezet is küldött pénzt. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a főiskola angol tanszékét vezető Pordány László jelenleg hazánk ausztráliai nagykövete. Az alapítvány rangját az is emeli, hogy tiszteletbeli elnöke: Sütő András. A neves erdélyi írót a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után Amerikába szállították, szemműtétre. Emberséges gesztus, hogy temérdek baja közt sem feledkezett meg a Juhász Gyula Alapítványról. Faxon válaszolt a tengerentúlról: elfogadja az elnöki tisztet. Az anyagi háttér megteremtése után Békési Imre teamje a technikai kérdésekre összpontosította figyelmét. Mindenekelőtt meg kellett nyugtatniuk az aggódó szülőket: a határon túlról Ozsvát Gábor szinte polihisztorrá képzi magát Vágyálma egy zeneóvóda... hazánkba érkező diákok nem rontják az itteni fiatalok felvételi esélyeit, és nem súlyosbítják az amúgy is igen rossz kollégiumi helyzetet. (Jelenleg a jelentkezők 40 százalékát tudják Szegeden kollégiumban elhelyezni.) Az alapítvány által támogatott tanulókkal tehát bővül a felvettek létszáma, s minthogy Szegeden az albérleti díjak nem olyan csillagászában magasak, mint Budapesten, a diákoknak havi 2-3000 forintért lakásokat bérelnek. A hallgatók tanulmányi eredményüktől függő ösztöndíjat kapnak. Egy diák évente mintegy 250 ezer forint közvetlen és körülbelül 100 ezer forint közvetett támogatásban részesül. A határon túlról érkező tanárjelöltek bármely szakra felvételizhetnek. 1990-ben még csak Erdélyből érkeztek jelentkezők, harmincnyolcán a nappali, tizenöten a levelező tagozatra. Az 1991-92-es tanévben már 56 főiskolás látogatta az előadásokat; tizenheten Erdélyből, huszonheten a Délvidékről, tizenegyen Ukrajnából érkeztek, egy hallgató pedig a Felvidékről. Egy pirospozsgás erdélyi diáklánnyal beszélgetve megtudtam. hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem magyarangol szakára tizenöt éve még tizenöt hallgatót vettek fel. A forradalmat megelőző időkben ez a szám 5-7-re csökkent. A forradalom után már 40 hallgató jutott be az angol szakra, ő mégis inkább Szegedre jelentkezett. Döntését nem bánta meg. úgy érzi, a szegedi tanárokkal közvetlenebb a kapcsolata, mint ahogy az otthon szokásos. Most csupán azért aggódik, hogy Romániában elfogadják-e a diplomáját vagy sem. Nagy szükség lenne Erdélyben a friss diplomásokra. hiszen egyedül Kovászna megyében 200 tanár hiányzik (zömében magyartanárok!). Sokakat készakarva áttelepítenek más körzetekbe, s akad olyan is, aki a jobb életkörülmények reményében Magyarországra költözik - mondja a székely diáklány, aki megkér, hogy a neve ne szerepeljen a cikkben. Miért? - kérdem. „Még bennem van ez a félsz - az otthoni” - válaszolja tétován. Bérezik Andrea Kárpátaljáról érkezett, első éves matematika-technika szakos hallgató. A Kárpáti Igaz Szóból értesült a lehetőségről, és örül. hogy itt lehet. Szándéka szerint minden bizonnyal leküzdi a kísértést, hogy végleg Magyarországon
