Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
Ezen a ponton meg kell kérdeznem beszélgetőpartneremtől, valóban hozzájárul-e a neve közzétételéhez. Határozott igennel válaszol. Ki akarom próbálni - mondja hogy lesz-e retorzió vagy sem. Különben sem veszíthetek semmit, ki gyalogolna helyettem napi 30 kilométert? Ozsvát Gábor Barótról érkezett. 1987-ben Magyarországra települt, teológiát és újságírást is tanul, jelenleg a főiskola tanárjelöltje. A szegedi lehetőséget ajándéknak tekinti. A tanári diploma megszerzése után - műveltségben gyarapodva - szeretne visszatérni szülőföldjére. Ennek érdekében négy-öt szak előadásait is hallgatja. Ha a nemzetiségi sorban élő magyarság nem akar elszigetelődni, értelmiségének széles körű, elmélyült tudásra kell szert tennie - mondja. Aztán hosszasan sorolja a történelmi analógiákat a közép- és koraújkorból, mikor jeles magyar gondolkodók Heidelbergben, Amsterdamban, Göttingenben, Wittenbergben szerzett ismereteiket itthon kamatoztatták. Hasonlónak tartja most a maga helyzetét. Úgy tűnik, Szegeden valami nagyon fontos dolog kezdődött el. A Juhász Gyula Alapítvány bár regionális kezdeményezés, de ösztönzést adott olyan országos vállalkozások elindításához is, mint a Márton Áron vagy a Kemény Zsigmond Alapítvány. Ezeknek szintén a határon túlról érkező tanulók képzése a célja. A Juhász Gyula Alapítvány az alaptőke kamataiból működik, és ez a lehetőségek bővítésére nem elég. Ezért 1992. szeptember 7-én nagyszabású jótékonysági estet tartanak, melyen részt vesznek a Szegedi Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi és Kolozsvári Színház művészei. A műsorban minden bizonnyal fellép Gregor József is. N. A. K. maradjon, feladatát missziónak tekinti. Nem is az anyagi jólét az, amit Ukrajnához képest vonzónak talál nálunk, hanem hogy könnyen hozzáférhet a szellemi javakhoz, könyvekhez, információkhoz. Bereczki Klára az erdélyi Erdiszentgyörgyön iskolaigazgató, matematika-fizika szakos tanárnő, aki posztgraduális képzésen vesz részt Szegeden - ének szakon. Romániában az átképzésre nincs mód, pedig az ő álma: egy magán zeneóvoda. Jelenleg igen mostoha körülmények között dolgozik, napi 30 kilométert kénytelen gyalogolni munkába jövet-menet. Kényes dolog neki átjönni Szegedre, mert ő - úgymond - „tanügyi káder”. Erre a szóra felkapom a fejem: nem idejétmúlt terminus technicus ez? Sajnos nem, mondja, a „forradalom” óta semmi sem változott az oktatásügyben. 1991 őszén kihirdették a tanárok között, hogy aki Magyarországra jön továbbképzésre, az repülni fog a munkahelyéről. így mondták, szó szerint. Bérezik Andrea Kárpátaljáról érkezett Békési Imre munkatársa Tóth Károly
