Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
bozót hajlik. Ebből a nagykőrösi faiskolából a két háború között Törökországba és Kaliforniába szállítottak csemetéket. Megbízható volt a kertész, rangos a cég, védjegye a tisztesség. De a kertész apa sejtette-e, hogy valamikor majd a fiai is követik a csemetéi útját, szerte a nagyvilágba? Úgy, hogy az új talajban gyökeret eresztve sem tépik el lelki kötésüket Nagykőröshöz, emlékeikhez, a nemzethez. Unghváry Sándor egyik bátyja, József megjárta Dachau táborát. Deportálásából hazakerülve apja mesterségét folytatta, a budapesti Kertészeti Akadémia tanáraként fejezte be pályáját. László bátyja hatéves internáltság után, 1956-ban, a nagyvilágnak vette útját. László menekülése idején Sándor öccse tábori lelkészként Camp Khmerben a szabadságharcosokat pásztorolta, segítette őket az állam területén letelepedni. Mintegy harmincezer magyar menekült gondját vállalta magára. Olga húgát Budapesten az Andrássy út 60. pincéjébe zárják, pusztán azért, mert levelezni merészelt Amerikába szakadt bátyjával... Fiatalok patrónusa Ennyi megaláztatás elegendő lenne ahhoz, hogy egy életre gyűlölettel teljen meg az ember lelke. Unghváry Sándor nem a harag embere. Azért is választotta a papi pályát, hogy sorstársaiban táplálja a reményt. És azért végezte a történelemfilozófiát Michigan állami egyetemén, hogy a történelemből meríthessen erőt szolgálatához. Harmincesztendős, amikor sorsának erdélyi kitérője kezdődik. Munkásságának könyvészeti jegyzékében egy cím jól érzékelteti, hogy milyen szerepet vállal a keleti magyar végeken: „Kolozsvári” Sándor néven tanulmányt közöl 1938-ban, a Magyar Szemlében, Budapesten, a románosítás kolozsvári arányairól, hatásairól. Rangot és hitelt jelentett Szekfű Gyula, illetve Eckhard Sándor kulturális, világnézeti folyóiratában megjelenni. És egyben elkötelezettséget a népi Magyarország mellett, hiszen ezt a folyóiratot nem véletlenül tiltották be az 1944-es német megszállás után. Unghváry Sándor ugyanazon évben a dunavölgyi föderáció lehetőségéről cikkezik egy francia nyelvű folyóiratban. Falukutatásról ír a cserkészek lapjában. Már előzőleg, 1935-ben részt vesz, mint az egyetemi cserkészcsapat vezetője, a tisztántúli falukutatásban. Ezzel a szellemi batyuval telepszik le Kolozsvárott, válik nagyon gyorsan lelkileg erdélyivé. Vagyis a magyar megmaradás munkásává. Tevékenységi köre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, munkatársai Kiss Jenő, a már jó nevű költő, Lőrinczi László, a fiatal, induló író. Széles népi művelődési szervezet folytatja régi hagyományait. Unghváry Sándor szeretettel emlékezik hajdani küzdőtársaira, a fiatalokra és az akkor már nagyon idős Sándor Józsefre, a magyar közművelődés apostolára. A megpróbáltatás esztendői Elérkezik a front Kolozsvárhoz. Az Egyetemi Intézet munkatársa, a népművelő, városi főtisztviselő nem menekül el a csapatokkal. Úgy érzi, nincs mitől tartania. A realista politika híve, Atzél Ede báróval tart baráti kapcsolatot, és ez a sajátos sorsú mezőségi magyar mágnás, ez a kései lovag a szovjetek felé keresi a kapcsolatot, maga Horthy kormányzó küldi ki Moszkvába, követségben. Olyan fontos epizódja ez is az erdélyi történelemnek, amelyet eddig az elfogultság és a kellő dokumentáció hiánya nem engedett érdeme szerint megrajzolni. Miként Unghváry Sándor életútját is 1944 őszétől örökös gyanakvás veszi körül, meg nem értés, elfogultság, ellenséges indulatok köde. Néhány napig ő a „polgármester”, mivel a távozó Vásárhelyi László neki adja át a város irattárát. Aztán a Farkas utcai Református Kollégium tanára, a történelem katedráján, amelyen addig az erdélyi történelem tudós kutatója, a magyar-román kapcsolatok megbízható gondozója, Bíró Sándor tanított. A kollégiumi tanár emellett szerepet vállal a Szövetség nevű hitelszövetkezeti központ munkájában, Lakatos István elnök, akkoriban sok vihart kavaró szociáldemokrata politikus mellett. Nem szakítja meg Unghváry Sándor a Budapestre vivő szálakat sem, többször felutazik a magyar fővárosba, megkeresi Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnököt, Saláta Kálmán országgyűlési képviselőt. Erdély magyar népének új helyzetéről tájékoztatja őket. Valójában a nemzet egységének egyik fontos láncszeme. A szövetkezeti központ munkatársaként alkalma nyílik behatóan megismerni az akkori erdélyi valóságot. Lakatos István elnök, illetve helyettese, György Endre megbízza, hogy járja be a Székelyföldet, állítsa helyre a hitelszövetkezetek szétomlott hálózatát. A nyitott szemű tanár nyilván tovább lát a szövetkezetek portáin, észreveszi és feljegyzi a román hatalom fondorlatait, az igazi székelyföldi valóságot. Könyv lesz ebből nemsokára, 1946-ban Budapesten Erdélyi helyzet címmel. A szerző Kelemen Sándor álnév mögé rejtőzik. De a könyv
