Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

hitelét garantálja, hogy elősza­vát nem kisebb erdélyi ember írja, mint a kényszerűen átte­lepült Tamási Áron. Ennyi elegendő is, hogy ki­merítse a „hazaárulás” bűnét a román hatalom szemében. Unghváry Sándort szemelik ki az első erdélyi koncepciós per fővádlottjául. Ügyét összekap­csolják a Magyar Közösség pesti perével, amelynek célja Dálnoki Veress Lajos vezérez­redes erkölcsi és fizikai meg­semmisítése. Újraolvasva a hajdani cikkeket, tudósításo­kat, vádbeszédeket, úgy tet­szik, mintha a román hadbíró­ság a Magyar Népi Szövetség „tisztaságát” védelmezte vol­na holmi „kalandoroktól és kémektől”. Pedig a figyelő ér­telem már akkor összekap­csolhatta - ha nemzethű szív dobogott valakiben -, hogy 1947-ben az erdélyi magyar­ság népi egységének széthúzá­sa a cél. Kell-e bizonygatni, hogy kiknek és minek az érde­kében? Unghváry Sándor pe­réről a kolozsvári Világosság­nak az a száma, amelyik - 1947. június 27-én - Unghváry Sándor összeesküvési peréről tudósít, a mélységes gyűlölkö­dés hangján, a fejléc mellett, keretes címként ajánlja egy másik cikkét: Leleplezzük György Lajost. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem professzorát egy hamisított le­vél ürügyével távolították el a tanügyből, és ezzel lényegé­ben széttörték az erdélyi ma­gyarság egységét. György pro­fesszor ugyanis Márton Áron gyulafehérvári római katoli­kus püspök közvetlen munka­társa, egykori szerkesztő kol­légája volt, az Erdélyi Római Katolikus Státus világi elnöke, és a rágalmazás nyomán adta ki utasítását a püspök, hogy papjai szakítsanak meg min­den kapcsolatot a román pro­vokációt végrehajtó Magyar Népi Szövetséggel. Börtönévek Unghváry Sándor és György Lajos feláldozására Bukarest­nek volt szüksége - a magyar­ság teljes szétzúzása, intézmé­nyeinek, iskoláinak megszün­tetése érdekében. Ennek elő­jele volt a per, a György La­joshoz intézett „pesti levél”. Ezen mit sem változtat, hogy hamarosan az akkori vádlók is börtönbe kerültek, hiszen a román hatalomnak többé nem volt szüksége rájuk. Regénytéma lehetne Ungh­váry Sándor szabadulása. A Világosság ezt így adta hírül: „Megszökött a marosújvári fegyházból a kémkedésért öt évre elítélt Unghváry Sándor középiskolai tanár.” E tudósí­tásból megtudhatjuk az elíté­lés okát is: „...még a béke­­szerződés megkötése előtt Er­dély politikai és gazdasági éle­tére vonatkozó adatokat gyűj­tött, s azokat részben Magyar­­országra csempészte ki, ahol azoknak a jobboldali alakula­toknak adta át, amelyeket a politikai élet vezetéséből Ma­gyarország demokratikus kor­mánya szerencsésen már eltá­volított. Adatainak másik ré­szét az imperialista angolszász hatalmak megbízásából Ro­mániában kémkedő újságírók­nak szolgáltatta ki.” Eme „imperialista kém” Reuben H. Markham, egy bostoni független lap munka-FOTÓ: (ÍRNÁK LÁSZLÓ társa, aki a Szovjet járom alatt nyögő Románia című könyvé­ben ezt jegyezte fel: „E sorok írója minden este azzal a gon­dolattal hajtja nyugalomra fe­jét, hogy egy romániai állam­polgár, Unghváry Sándor szűk, büdös bukaresti börtön­cellába van zárva, nyolcéves ítélettel, mivel egyszer eljött hozzám, »Markham kémhez«, hogy tájékoztasson engem egy romániai város, Kolozsvár, et­nikai összetételéről.” (Két elírást ki kell igazíta­nunk. Unghváry Sándor nem Marosújvárról szökött meg, hanem Szamosújvár hírhedt börtönéből, ahol Rózsa Sán­dor egykori cellájában tartot­ták fogva. Téves a Világosság tudósítása az ítélet nagyságát illetően is: Unghváry Sándor összeesküvésért öt, tiltott ha­tárátlépésért három évet ka­pott. Markham emlékezett pontosabban, majdnem tíz év­vel később, 1956-ban megje­lent könyvében.) Vajon bárhol Közép-Ke­­let-Európában nem folytatták volna le újra Unghváry Sándor „hazaárulási” perét, és nem adják meg neki a méltó bírósá­gi elégtételt? De Unghváry Sándor két ország közé, a törté­nelem szakadékéba zuhant. így magának kellett megszereznie saját rehabilitációját: lelkészi munkája évtizedeivel, az afrikai gyarmatosítás történetének ta­nulmányozásával, új gyülekeze­tek alapításával, folyóiratindí­­tással (Új Magyar Út), Soós Géza és Gombos Gyula társa­ságában, egyetemi előadások­kal, vitákkal, cikkekkel. Örökös jelenlétével. Hungarian Protestant Re­formation... című munkája megszerezte díszdoktori címét Budapesten. Miként az avatási ünnepségen mondták: akkor érkezik igazán haza Unghváry Sándor, ha művét magyarul is olvashatjuk majd. BEKE GYÖRGY 23

Next

/
Thumbnails
Contents