Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

A HÓNAP Kinek a honpolgára? Érthető és természetes, hogy ha a nyugati magyar­ság az „otthoniakról” akar hallani, akkor nem feltétle­nül a mai Magyarország te­rületére korlátozódik a kí­váncsisága. Köztudott, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság egyharmada Magyarország határain kí­vül él. De nem tudni pon­tosan, hogy a Nyugatra szakadtak milyen arányban kötődnek közvetlenül Ma­gyarországhoz vagy az el­szakított területekhez. Va­lószínűsíthető, hogy a há­borúk után elcsatolt or­szágrészekről nagyobb volt az elvándorlás: Nyugat felé is. Onnan tehát nagyon so­kan vetik „vigyázó szemü­ket” a kisebbségi magyar­ság lakta vidékekre. AMIT VERSAILLES SZENTESÍTETT A szlovákiai Együttélés Po­litikai Mozgalom országos tanácsának nyilatkozatából idézzük: „A Versailles-ban szentesített Közép-Európa a nemzeti eszme arroganci­ája nyomán hullik darabok­ra...” Valóban, Közép-Kelet- Európában minden jel sze­rint a történelmi fontossá­gú rendszerváltás folyama­tának újabb szakasza követ­kezik. A politikai változá­sok után ismét felszínre ke­rültek évtizedek-évszáza­­dok óta megoldatlan kérdé­sek. A rossz békeszerződé­sekkel látszatlétbe mereví­tett Közép-Kelet-Európa újból válaszút előtt áll. És ez az út eléggé szétágazó. A politikai rendszerváltás­ban még azonos célokat követtek a régió országai. Az itt-ott már lassan tragi­kusan késő társadalmi-gaz­dasági változások azonban különböző kötöttségek függvényeiként jelennek meg ez újabb történelmi fordulóponton. Magyarországon a politi­kai rendszerváltozás után a folyamat nem állt le: ter­mészetes zökkenőkkel, de feltartóztathatatlanul átfog­ja a társadalmi lét egészét. (Az sem véletlen, hogy a térségben egyetlen kor­mányfő van két éve a he­lyén: Antall József.) Célzatosan idéztük a szlovákiai Együttélés moz­galom helyzetértékelését. Az európai fogalmakban megragadható politikai mozgalmak mellett mind nagyobb súllyal jelentkez­nek a térségben a gyakran definiálhatatlan, érthetet­len és indokolhatatlan nemzeti ábrándokat kerge­tő, tömegeket is megmoz­gatni képes csoportosulá­sok. Demagógiájuk megkí­sérli elfedni a valóságot - és ezzel a társadalmi válto­zásokról mondanak le. Ér­demes megvizsgálni a föld­kérdés megoldáskísérleteit a régióban. Magyarorszá­gon több alternatíva között formálódik a járható út. Amely akár modellértékű is lehetne - ha a környező országokban nem létezné­nek azok a „bizonyos kö­töttségek”. A privatizálás vagy reprivatizálás ügye Romániában például nem egyszerűen gazdasági fel­adatként jelentkezik. Hi­szen az megoldható lenne... De adott (mint kötöttség): „a nemzeti érdek és a nem­zeti eszme”. Az Oromániá­­ból betelepített kétmilliónyi románnak - Erdélyben nincs mit visszaadni. Ez a tény behatárolja a románság „politikai akaratát”: az igényelhető földterület fel­ső határa tíz hektár. Az er­délyi kényszerhelyzetre ki­talált megoldás azonban megbénítja egész Románi­át. Kárpátalján az igényel­hető föld: egy hektár. Szlo­vákiában a törvényhozás hasonló nemzeti „kötöttsé­gek” miatt késlekedett a földtörvény meghozásával: a magyarok kitelepítése fél évszázad múltán is rende­zendő jogi következmé­nyekkel jár. Egyszóval, a térség rendezetlen - ponto­sabban: rosszul rendezett nemzetiségi viszonyai - előnytelenül hatnak vissza a gazdasági folyamatokra. És a föld privatizációja csupán egyetlen példa. A „kötöttségek” lépten-nyo­­mon felbukkannak. AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG MÍTOSZ A privatizáció kapcsán kell megemlítenünk, hogy az úgynevezett utódállamokban mind nagyobb hévvel hivat­koznak az állampolgárság kritériumára: mi történne .ugyanis, ha az elűzött ma­gyarok, németek egykori tu­lajdonukat igényelnék? Az állampolgárság ugyan­akkor megszorító, „lefegy­verző” eszköz is a nacio­­nalista-sovén államideoló­giák és hatalmi tényezők szolgálatában. Az álszent logika a következőképpen érvel: a régió országaiban megtörtént a politikai rend­szerváltozás, minden a pol­gárosodás irányában halad. Az állampolgárnak minden joga megvan. Állampolgári jogon vallhatja magát ma­gyarnak is. De az állam­­polgárság személyre - nem pedig közösségre - szabott jog. „Ember- és magyar jogon” ne próbálj állam-12

Next

/
Thumbnails
Contents