Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
polgár (netán: magyar állampolgár) lenni - mert ezzel megszeged állampolgári jogaidat és kötelességeidet. Az utódállamokban a kisebbségekkel szemben ezt a logikát mondhatni egységesen alkalmazzák. A következmények pedig messze vezetnek. Ha magyarként, közösségként kívánják a kisebbségi magyarok állampolgári és közösségi jogaikat kivívni, gyakran illeti őket az államellenesség vádja. így aztán változatlanul tovább él és dúl ebben a vonatkozásban (is) a kommunista-nacionalizmus logikája és gyakorlata. Nem kétséges, hogy rendkívül gátló tényező a társadalmi fejlődés útjában. A folyamatok, sajnos, ilyen háttér előtt zajlanak. Magyarország ebből a szempontból is kivétel. Bár az állampolgárságnak felvetődik egy sajátos következménye. Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy szerte a világban sokan lehetnek, akik nem is tudnak arról, hogy jog szerint megilleti őket a magyar állampolgárság. (Hadd emlékeztessünk: az első állampolgársági törvény úgy rendelkezett, hogy tíz év távolléttel a magyar állampolgárság elvész. Ezzel akkor elsősorban az 1849 utáni emigrációt kívánták joguktól megfosztani... Egy 1957-es elnökitanács-rendelet értelmében 1939. szeptember elseje után távolléttel már nem lehet elveszíteni a magyar állampolgárságot. Az első világháború után kitántorgók többségének azonban ezen a címen szűnt meg a magyar állampolgársága. Korábban, ha magyar állampolgárságú nő külföldre ment féijhez, elveszíthette az állampolgárságát . Az 1948-as törvény értelmében már csak akkor, ha a házassággal megszerezte férje állampolgárságát. A jelenlegi rendelkezések értelmében házassággal sem vész el a magyar állampolgárság. Egy 1990-es törvény szerint, akiket megfosztottak állampolgárságuktól, visszakapják azt, ha egy nyilatkozatot tesznek... Miután a magyar jog elismeri a kettős, illetve többes állampolgárságot, így föltehetően a külföldre távozott magyarok jelentős része magyar állampolgár maradt. Számukat másfél-két millióra becsülik. Vö. Magyar Hírlap, június 8. és 20. száma.) A magyar parlament „vakációzik”, de talán éppen a Magyarok III. Világtalálkozója teremtette aktualitás miatt sok szó esik arról Magyarországon, hogy választójogot kellene biztosítani a külföldön élő magyar állampolgároknak. Lám, Magyarország a régió többi országaihoz képest (ahol az állampolgárság nemzetiségi vonatkozásban lényegében közösségi jogfosztást szolgál) liberális gyakorlatot honosított meg. Az állampolgárság itt az éleződő politikai harcok esetleges eszközeként - is - érdekli a politikusokat. Van, aki minden külföldi magyarnak választójogot adna, azzal érvelve, hogy „hadd legyen beleszólásuk a nemzet ügyeibe”. Mások erre azt az ellenérvet hozzák fel, hogy helybenlakás és közteherviselés nélkül etikátlan lenne ilyen jogot biztosítani a külföldi magyaroknak. MA MÉG ITT, HOLNAP HOL? Mint láthatjuk, Közép-Kelet-Európában a polgári fejlődés, a polgárosodás - mint annyiszor - most is honpolgári-állampolgári jogok és kötelességek fogalmaiba csomagolt nacionalizmusokon bukik meg. A volt Jugoszlávia helyén több kis állam definiálgatja az állampolgárság kritériumait - és az „államalkotók” sajnos az állampolgárság imént jellemzett mítoszával kebelezik be a kisebbségeket. A volt Jugoszlávia utódállamaiban azonban úgy tűnik, van, lesz esély (nem lévén más kiút) a helyi autonómiák működésére. A nagy kérdés persze megmarad: mi történik, ha az „autonómiapolgár” állampolgár akar lenni - maga és autonom közössége választása szerint: egy hozzájuk közelebb álló alakulatban? Lényegében ez a kimondatlan kérdés viharzik keresztül-kasul a régióban. A Cseh-Szlovákiai választások után napirenden van a két ország szétválása. De mi történik a szlovákiai magyarokkal? (Akiket nem Szlovákiának, hanem Csehszlovákiának „ajándékoztak” a nagyhatalmak.) Területi autonómiát igényelnek. Az Együttélés vezette magyar pártszövetség benn van a parlamentben - és kinyilvánította ezt az akaratát. Nem elhanyagolható erő a parlamenten kívül rekedt Magyar Polgári Párt sem: a szavazatok 2,6 százalékával a szlovákiai törvények szerint állami támogatásra jogosult - tehát a helyi önkormányzatokban tevékenykedő, létező erő. Magyarország támogatja a szlovákiai magyarok autonómiatörekvéseit. A hivatalos Szlovákia ezt hagyományos recept szerint beavatkozásnak minősíti. A szlovákiai magyarok ellen pedig az állampolgárság mítoszát veti be. Románia az elmúlt hetekben a kolozsvári sovén polgármester, Gheorghe Funar nevétől visszhangzott, aki betiltotta a városban a magyar feliratokat, és őrültnél őrültebb ötleteivel hergeli már a jóérzésű románokat is. Funar a hivatalos román politika jól választott eszköze. A recept ismerős. Ahogy azt a román sajtóban olvashattuk: a pécskai cigány fiúból lett egyetemi tanár személye kiválóan alkalmas a provokációra. Mikor már kényelmetlen, „elhasználódik”, akkor megválnak tőle, mondván, hogy nem igazi román - mert hiszen aki román, az eleve tökéletes! -, mint ahogy Ceau§escut, a török cigányt se vállalják a „derék, európai román politikusok”. Mindez persze felszínes, ám diabolikus politikai játék. Mögötte olyan erővonalak rejtőznek, amelyek együttesen a térség „kötöttségeinek” mindent meghatározó, fejlődést gátló tényezőire utalnak. Ezek az erővonalak lassan már átláthatatlanok. Közép-Kelet-Európa ismét a maga kendőzetlenségében, kóros beidegződéseivel mutatkozik meg a nagyvilág előtt - és legjobbjai már áhítják a rendezést. DALI ENDRE
