Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
-L HAZAI KÖRKÉP Olimpia után - olimpia előtt z elmúlt hetekben az olimpiától volt hangos az életünk. A sport kilépett az újságok sportrovataiból, és a reklámok vitorláit is az olimpia dagasztotta. A világ nagy része olimpiai lázban égett. Ezt a tényt újságolvasó, rádióhallgató, tévénéző, egyáltalán az, aki ebben a világban élt - lelkesen vagy fanyalogva - kénytelen volt elfogadni. Én magam, ha nem is ragadtam le napokra a televízió elé, pár versenyt azért végigizgultam, s a közvetítések közül néhány még esztétikai élvezetet is nyújtott. De ha már így beleestem - nem a verembe, hanem az olimpiába -, fenékig akartam inni ezt a keserűnek egyáltalán nem * mondható poharat, s időt nem kímélve utánanéztem, mit is jelentett az olimpia az ókori embernek. Mit érdemes történetéből megjegyezni? Mert azt például mindenki tudja, hogy az olimpiai játékokat (mint annyi mást) a görögök „találták ki”, de hogy ők több mint ezer éven keresztül, a külső és belső háborúk ellenére is, minden negyedik évben megtartották, gondolom, sokkal kevesebben tartják számon. S ha elgondoljuk, hogy ez mit jelent, ámulva kapkodhatunk levegő után. Az ókori olimpiák ezer évébe ugyanis az egész magyar történelem belefér az Árpád-házi királyoktól a kiegyezésig és tovább, s ezeken a képzeletbeli magyar olimpiákon éppúgy részt vehettek volna az Anjoukor szülöttei, mint a Hunyadifiak, a végvári katonák és a kuniékor hősei, nem is beszélve napjaink olimpikonjairól. És ha hűségesek akarunk maradni a görög szellemhez, akkor ezeknek az elképzelt olimpiáknak a sorát nem szakította volna meg a török hódoltság, az oly sokat emlegetett „feudális anarchia”, a Rákóczi-szabadságharc, a Habsburg-elnyomás, az első és második világháború, hanem minden negyedik évben összegyűlt volna a magyarság színevirága, hogy hasonlóképpen a görögséghez, megtartsák ezer éven át olimpiájukat. Ezek után már az a kérdés sem látszik oktalannak, hogy vajon ki tartott meg kit- A görögök az olimpiai játékokat vagy éppen fordítva, az olimpiai játékok és azok szelleme tartotta meg több mint ezer éven át a görögséget? Mert ha igen, akkor nekünk magyaroknak sem ártana a következő ezer évre egy ilyen megtartó olimpia. „Mikor a törzsi viszály és a dögvész következtében csaknem egész Hellasz elnéptelenedett - olvasom az olimpiák keletkezéstörténetéről -, eszébe jutott Iphitosznak, hogy megkéri a Delphoiban székelő istent, vessen véget a csapásoknak. S mint ismeretes, Püthia megparancsolta, hogy Iphitosz újítsa fel az olümpiai játékokat.” Az olimpia a kezdet kezdetén tehát gyógyszer volt, a viszály és népbetegség ellenszere. S összekötő kapocs a szétszóratásban élő görögök között. És ezzel már helyben is lennénk. A magyarság a göröghöz hasonlóan szétszóratásban, az óceán mindkét partján megtalálható, s még a földrajzilag egységes Kárpát-medencén belül is különböző (gyakran barátságosnak is alig-alig mondható) országokban, szétszabdalva él. A társadalmi környezet, tudjuk, nem múlik el nyomtalanul, és rányomja bélyegét az emberre, embercsoportokra. Az Egyesült Államok magyarja igen sokban különbözik a fenyegetettségben élő erdélyi székelytől, a bécsi kereskedő a kassai magyar polgártól vagy az Ausztráliában farmerkedő elüldözött egykori magyar „kuláktól”. De ugyanígy más a temperamentuma a viharsarki kubikosnak, mint a balatoni halásznak, mégis mindannyian magyarok. Még akkor is, ha az egyik megveszekedett demokrata, a másik pedig a konzervatív eszmék elkötelezettje. Nem volt ez másképp a görög, vagy ahogy ők mondták, a hellén világban sem. Athén a szabadság és demokrácia városa volt, ugyanakkor Spárta valóságos katonai tábor, a korinthosziakat kicsapongóknak, a thébaiakat viszont a szilárd rend elkötelezettjeinek tartották, a rhodosziak dicsekvők voltak, az abderaiak szűkkeblűek, a szicíliaiak mértéktelenül temperamentumosak, de bármennyire különböztek is egymástól, mindanynyian hellénnek vallották magukat. És ahogy nálunk is újra meg újra elhangzik a kérdés, mi és ki a magyar, ez elől a hellének sem tudtak és akartak kitérni. Épp egy, az Olümpiában összegyűlt
