Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

-L HAZAI KÖRKÉP Olimpia után - olimpia előtt z elmúlt hetekben az olimpiától volt hangos az életünk. A sport kilépett az újságok sportrovatai­ból, és a reklámok vitorláit is az olimpia dagasztotta. A világ nagy része olimpiai lázban égett. Ezt a tényt újságolvasó, rádióhallgató, tévénéző, egyálta­lán az, aki ebben a világban élt - lelkesen vagy fanyalogva - kénytelen volt elfogadni. Én magam, ha nem is ragad­tam le napokra a televízió elé, pár versenyt azért végigizgul­tam, s a közvetítések közül né­hány még esztétikai élvezetet is nyújtott. De ha már így beleestem - nem a verembe, hanem az olim­piába -, fenékig akartam inni ezt a keserűnek egyáltalán nem * mondható poharat, s időt nem kímélve utánanéztem, mit is je­lentett az olimpia az ókori em­bernek. Mit érdemes történeté­ből megjegyezni? Mert azt pél­dául mindenki tudja, hogy az olimpiai játékokat (mint annyi mást) a görögök „találták ki”, de hogy ők több mint ezer éven keresztül, a külső és belső há­borúk ellenére is, minden ne­gyedik évben megtartották, gondolom, sokkal kevesebben tartják számon. S ha elgondol­juk, hogy ez mit jelent, ámulva kapkodhatunk levegő után. Az ókori olimpiák ezer évébe ugyanis az egész magyar törté­nelem belefér az Árpád-házi ki­rályoktól a kiegyezésig és to­vább, s ezeken a képzeletbeli magyar olimpiákon éppúgy részt vehettek volna az Anjou­kor szülöttei, mint a Hunyadi­­fiak, a végvári katonák és a ku­niékor hősei, nem is beszélve napjaink olimpikonjairól. És ha hűségesek akarunk maradni a görög szellemhez, akkor ezek­nek az elképzelt olimpiáknak a sorát nem szakította volna meg a török hódoltság, az oly sokat emlegetett „feudális anarchia”, a Rákóczi-szabadságharc, a Habsburg-elnyomás, az első és második világháború, hanem minden negyedik évben össze­gyűlt volna a magyarság színe­­virága, hogy hasonlóképpen a görögséghez, megtartsák ezer éven át olimpiájukat. Ezek után már az a kérdés sem látszik ok­talannak, hogy vajon ki tartott meg kit- A görögök az olimpiai játékokat vagy éppen fordítva, az olimpiai játékok és azok szel­leme tartotta meg több mint ezer éven át a görögséget? Mert ha igen, akkor nekünk magya­roknak sem ártana a következő ezer évre egy ilyen megtartó olimpia. „Mikor a törzsi viszály és a dögvész következtében csaknem egész Hellasz elnéptelenedett - olvasom az olimpiák keletke­zéstörténetéről -, eszébe jutott Iphitosznak, hogy megkéri a Delphoiban székelő istent, ves­sen véget a csapásoknak. S mint ismeretes, Püthia megparan­csolta, hogy Iphitosz újítsa fel az olümpiai játékokat.” Az olimpia a kezdet kezdetén tehát gyógyszer volt, a viszály és népbetegség ellenszere. S összekötő kapocs a szétszóratás­­ban élő görögök között. És ezzel már helyben is len­nénk. A magyarság a göröghöz hasonlóan szétszóratásban, az óceán mindkét partján megtalál­ható, s még a földrajzilag egysé­ges Kárpát-medencén belül is különböző (gyakran barátságos­nak is alig-alig mondható) or­szágokban, szétszabdalva él. A társadalmi környezet, tudjuk, nem múlik el nyomtalanul, és rányomja bélyegét az emberre, embercsoportokra. Az Egyesült Államok magyarja igen sokban különbözik a fenyegetettségben élő erdélyi székelytől, a bécsi kereskedő a kassai magyar pol­gártól vagy az Ausztráliában farmerkedő elüldözött egykori magyar „kuláktól”. De ugyan­így más a temperamentuma a viharsarki kubikosnak, mint a balatoni halásznak, mégis mindannyian magyarok. Még akkor is, ha az egyik megvesze­kedett demokrata, a másik pe­dig a konzervatív eszmék elkö­telezettje. Nem volt ez másképp a gö­rög, vagy ahogy ők mondták, a hellén világban sem. Athén a szabadság és demokrácia városa volt, ugyanakkor Spárta valósá­gos katonai tábor, a korinthoszi­­akat kicsapongóknak, a thébaia­­kat viszont a szilárd rend elköte­lezettjeinek tartották, a rhodo­­sziak dicsekvők voltak, az abde­­raiak szűkkeblűek, a szicíliaiak mértéktelenül temperamentu­mosak, de bármennyire külön­böztek is egymástól, mindany­­nyian hellénnek vallották ma­gukat. És ahogy nálunk is újra meg újra elhangzik a kérdés, mi és ki a magyar, ez elől a hellének sem tudtak és akartak kitérni. Épp egy, az Olümpiában összegyűlt

Next

/
Thumbnails
Contents