Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

Kalocsától Dél-Afrikáig- Miért került börtönbe?- Nézze, én úgy saccolom, hogy a grófi rang két évet jelentett, a földbirtokosságot is annyinak számolom, a teljes vagyonelkobzáshoz viszont hat évre kellett, hogy elítéljenek. A „hiányzó” éveket vallásos tevékenységemmel s az otthonomban talált komoly mennyiségű ékszerrel „tudták le”. Két és negyed év után amnesztiával szabadultam Kalocsáról, de nyelvet már nem taníthattam az orvosoknak, mert úgy gondolták, hogy aki a hat évet harmadával megússza, az biztosan besúgó lett.- Újabb pályamódosítás következett?- Igen, előbb a tőlem nagyon idegen műszaki fordítás, majd a

szívemnek már jóval kedvesebb szinkrontolmácsolás.- S mi lett az ecsettel, vászonnal?- Ahogy szép lassan „kinőttek” az unokáim, s inkább a feleségeikkel mentek nyaralni, nem pedig velem, egyre több időm maradt a festésre. Ráadásul a hetvenes évek közepén már útlevelet is kaphattam, elkezdtem utazni. A vázlatfüzetem mindig velem volt, s az élményeimet itthon festettem meg. Láthatja a falakon a görög, norvég, izraeli, dél-afrikai, angliai vagy marokkói tájakat. Egy svájci galériás az összes képemet meg akarta vásárolni, néhány éve kiállítást is rendezett volna nekem, de a Művészeti Alap hallani sem akart róla. Nem bánt a dolog különösebben, mert olyan fukar volt, hogy száz svájci frankot adott olyan képekért, amelyeket aztán kétezer-ötszázért vettek meg tőle. Akkor már inkább csak a saját szórakoztatásomra festek.- A Gellért Szállóban rendezett kiállítás azt bizonyítja, hogy szerencsére nemcsak a sajátjára. Gratulálunk a tárlathoz, és köszönjük a beszélgetést.

KÁRPÁTI TAMÁS