Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

KULTURÁLIS KORKÉP Kiállítás „Csíkország” festője közé tartozott, aki nem emlékezetből rajzolt. Órákon át figyelte-leste távcsövével a magára maradt embert, hogy mi­nél hitelesebbek, közvet­lenebbek legyenek a mozdulatok. A termé­szeti világ volt az alapja egész életének, nem vé­letlenül mondják azt, hogy az ő alkotásai őszinte jegyzetek az em­berről, a tájról. Zsögödi képeit az alacsonyan tar­tott előtér, a rálátás jel­lemzi. Akvarelljei rajzo­sak, a formát hangsúlyo­­zóak. mintha rajzeszköz­zé vált volna kezében az ecset. Fametszeteit a fe­kete-fehér egyszerűség jellemzi, nincsenek ki­dolgozott részletek, át­meneti tónusok. A tö­mör fekete foltokból erő­teljes fehér mezők bonta­koznak ki, megőrizve itt is a grafikus jelleget, a rajzosságot. Festménye­in a színek sötétek, zor­dak. a fényárnyék hatá­ron kontrasztosak. Vala­mennyi képét megemlí­teni lehetetlenség lenne. Erdélyi József Nem kis élményben volt részük azoknak, akik lát­ták a Vármegye Galéria kiállítását. Zsögödi Nagy Imrének ugyanis 1976-ban volt utoljára gyűjteményes bemutató­ja a Magyar Nemzeti Galériában, s ahogy tu­dom. jövőre, a művész születésének 100. évfor­dulójára nem terveznek intézményeink életmű­tárlatot... Zsögödi Nagy Imrét Erdély egyik legnagyobb huszadik századi festőjé­nek tartják a műítészek. A mester azon művészek Édesanyám így csupán a Vihar címűt emeljük ki a sok közül. Űzött, ijedt alakjai nem a vihar elől menekülnek, hanem, ahogy Sütő And­rástól a katalógus elősza­vában megtudhatjuk, az 1956-os forradalom ker­geti az embereket a kilá­­tástalanságba. A kiállítás külön érde­kessége volt, hogy a Ma­rosvásárhelyi Művészeti Múzeum is kölcsönadott a tárlatra 15 képet. Zsö­gödi Nagy Imre nevelt lánya, György Zsuzsa pedig azokat a rajzokat adta oda a bemutatóra, amelyeket 1956 novem­berében készített a mű­vész, valószínűleg Ta­mási Áron otthonában. A történelmi jelentőségű rajzokon Németh Lász­ló, Tamási Áron, Féja Géza, Illyés Gyula. Sin­­ka István arcképe látha­tó. Az írók rövid szöve­get írtak a grafikákra, Sinka István szálkás be­tűivel például: ..Abban az időben, mikor a ma­gyar angyalok betöltöt­ték a Jelenések Könyvét: megverték a Sátánt a Dunavölgyben... 1956. nov. 22.” Féja Géza de­­dikációja is biblikus tar­talmú: „Úgyis a földön maradok, amíg csak él­nek magyarok, míg pit­varodba nem veszed uram ez árva nemzetet. 1956. nov. 19.” CSORBA MÁRIA Könyvkóstoló Újdonságok Seres András-Szabó Csaba: CSÁNGÓ MA­GYAR DALOSKÖNYV (Moldva 1972-1988.) című művét a Hétto­rony Könyvkiadó jóvol­tából veheti kezébe a téma iránt érdeklődő. „Titokzatos tarto­mány” - írta Moldvá­ról legjobb ismerője, Domokos Pál Péter. Hegyeiről, forrásairól, folyóiról legendák ke­ringenek. Moldva a költészet, mese, festé­szet, muzsika bőven termő hazája. A szer­zők erdélyi származású gyűjtő-kutatók, akik fá­radhatatlan szorgalom­mal folytatták a nagy elődök által elkezdett munkát. Könyvük jól szerkesztett tematikával mutatja be: korok, stí­lusok, valamint ünne­pek szerint a legtávo­labbi magyarság zenei kincseit. Finály Henrik: A LA­TIN NYELV SZÓTÁRA című munkája a mai napig a legjobb és leg­részletesebb magyar nyelvű szótárunknak számít. Újrakiadásával az Editio Musica régi hiányt pótló, alapvető kútfőül használható ké­zikönyvvel ajándékozta meg mindazokat, akik napjainkban a klasszi­kus nyelv iránt érdek­lődnek. Az eredetileg 1884-ben megjelente­tett mű páratlan gaz­dagságával és részletes­ségével egyedülálló könyv a magyar szótár­­kiadások történetében. Sebestvén Ede: MO­ZART ÉS MAGYAROR­SZÁG. A szerző ma már ritkaságnak számí­tó könyve - fél évszá­zad múltán - művelő­déstörténeti kiegészí­téssel újra megjelent. Az Akadémiai Kiadó ezzel a kötettel emléke­zik a nagy zeneköltő halálának kétszázadik évfordulójára. A köny­vet számos korabeli do­kumentum és kép teszi gazdagabbá. Kádár Béla: A PAPÍR KÉT OLDALA című al­bumát a művész halálá­nak 35. évfordulóján az Interart Kiadó jelentet­te meg. E kiadvány se­gítségével nyomon kö­vethetjük az alkotó fes­tészeti elveinek alap­­gondolatát is, mert mi­közben a művész meg­kísérli követni a rajz és a betű kialakulásának őstörténetét, e lapokat forgatva mi is megért­jük, hogy Kádár Béla egész művészetének vi­lága ebből az őselem­ből, a betűből indul ki.39 »

Next

/
Thumbnails
Contents