Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
Jelen János-Hegyi Gábor: ANGKOR ÉS A KHMEREK (Hegyi és Társa BT). Város? A Mindenség közepe? Kőbe faragott kozmikus tudomány? Istenek lakóhelye? A megtestesült Világharmónia? Angkorvat mindez együtt, és bizonyosan az egyik legnagyobb remekmű, melyet valaha emberi kéz, elme, akarat létrehozott. Jelen János és Hegyi Gábor könyve sokoldalúan mutatja be ezt a kivételes történeti és esztétikai jelentőségű világcsodát. BABITS ANTAL A fiamnak mondom Eltűnő szigetek Régi adósságát törlesztette a hazai könyvkiadás, mikor a budapesti Anonymus Kiadó megjelentette Eger György A burgenlandi magyarság rövid története című tanulmánykötetét. A felvidéki, erdélyi, délvidéki magyarságról számtalan könyvet, cikket olvashatunk, filmet láthatunk. Burgenland valahogy mindig kívül maradt az érdeklődés körén. Vajon miért történt ez így? Többek között erre a kérdésre is választ ad a szerző. Persze téved, aki úgy veszi kezébe a könyvet, mintha az bédekker vagy népszerű ismeretterjesztő mű volna. Eger munkája tárgyilagos, a tények és adatok szigorának engedelmeskedő történettudományi dolgozat, amely elsősorban a szakmának készült, s azoknak a történelem iránt érdeklődő keveseknek, akiket nem riaszt a statisztikai adatok sokasága. Szó esik a könyvben a demográfiai és politikai viszonyok alakulásáról csakúgy, mint a nemzetiségi kultúráról, a magyar nyelvű oktatásról vagy az egyházak megtartó erejéről. Megtudhatjuk például, hogy maga a „Burgenland” szó is viszonylag új keletű, az Osztrák-Magyar Monarchiában még nem ismerték ezt a megjelölést. Burgenland a St. Germain-i béke után Ausztriához csatolt területek neve. Három magyar vármegyét metszett keresztül a határ: Mosont, Vast és Sopront. Ezeknek a megyéknek a neve németül burg-ra végződik, ami várat jelent (Weisenburg, Öden burg és Eisenburg), ezért nevezték körülbelül 1920-tól kezdődően Burgenlandnak ezt a 4300 négyzetkilométeres területet. A térség elcsatolásával 25 ezer magyar került osztrák fennhatóság alá. Az osztrák kormányok példás nemzetiségpolitikát folytattak mind a két világháború között, mind a második világháború után. Átmeneti zavarok csak a Harmadik Birodalom terjeszkedésének idején támadtak. A burgenlandi magyarság asszimilációja így is megindult, és egyre gyorsabb ütemben folyik. Eger György tanulmányának legszembetűnőbb ténye, hogy az Ausztriában élő magyarok száma 1920 óta az egyhatodára csökkent! Az asszimiláció oka abban keresendő, hogy a magyarság nem egy tömbben, hanem kisebb „szigetekben" él. A szigetek pedig lassan eltünedeznek. 1981-es adatok szerint a nagyobb települések közül __ már csak Alsóőrön és Őriszigeten vannak többségben a magyarok. Eger György könyve elején asszimilációtól sújtott magyarságról ír. Nem biztos, hogy erről nekünk kell ítéletet mondanunk, itt, Budapesten. Lehet, hogy ott élő magyarok disszimilációs hajlamát burkolt kritikaként is értelmezhetjük. Elgondolkoztatóak ezek az adatok. Példás nemzetiségpolitika az egyik Az idei filmszemlén mutatták be Jancsó Miklós új filmjét, a Kék Duna Keringőt, amelynek forgatókönyvét ezúttal is Hernádi Gyula írta. A történet tulajdonképpen egyszerű: egy parlamenti képviselő baljós víziójában megöli (megöleti) a miniszterelnököt. A Kék Duna Keringő dallamára parádézó, pezsgőző első embert azonban - mint később kiderül - mégsem a kormánypárti Cserhalmi György oldalon, rohamos asszimilálódás a másikon... Levonhatjuk a következtetéseket is: csak az az ország olvaszthatja be problémamentesen a nemzeti kisebbségeit, amelyik kulturáltabb, amelyik magasabb technikai és közjogi szinten áll, mint maguk a kisebbségek, mert a mintaadás, a belső motiváció sokkal hathatósabb, mint az erőszak, mint a jogtiprás. Az önkény ellenállást szül, fokozza a nemzetiségek megtartóerejét. A fiamnak mondom, hogy a menyem is értse... N. A. K. képviselő, mellesleg közeli rokona öli-öleti meg, hanem más(ok). És aztán ezek a mások is hasonló sorsra jutnak. A film némely részlete talán túl konkrétnak tűnik, ám ez csak a felszín, Jancsó életművét ismerve tudjuk, a mozinak semmi köze a mához. A rendezőt most is a hatalomhoz való viszony, a hatalommal való bánás izgatta. Eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha... Ha a hajdani elit összefogna az újjal. Ha a miniszterelnököt politikai merénylettel távolítanák el székéből... Ha külföldön élő honfitársaink csak bizonyos feltételekkel lennének hajlandók itthon befektetni a tőkéjüket... Játék ez a film, egy nagy rendező víziója az örök hatalomról, annak belső struktúrájáról, korrumpáló hatásáról, a személytelen gyilkosokról. „Nem folyik patakvér” - énekli a filmben a Kádár-keringőt Bereményi Géza dalszövegére Cseh Tamás. Csak éppen felőrlődünk a politikai és egyéb csatározásokban, ahelyett, hogy összefognánk. Ebben a filmben is feltűnnek a Szörnyek évadja óta megszokott Jancsórekvizitumok: az eseményeket egyszerre több szemszögből rögzítő videokamerák, az egy-egy részletet kinagyító tévémonitorok. Kende János kamerája előtt Jancsó kedvelt színészei keltik életre a szereplőket: Cserhalmi György, Madaras József, Kozák András, Bánsági Ildikó, Udvaros Dorottya, de felbukkan a filmben Rátonyi Róbert is. Ezt láttuk a moziban Kék Duna Keringő
