Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

SAJTÓTÜKÖR 36 Útban Enyedre ERDÉLYI NAPLÓ- Erdély kultúrtör­ténetét akár csak fe­lületesen ismerők szí­ve is megdobban Enyed hallatán, hi­szen a kisváros neve egybefonódott Beth­len Gáboréval, kollé­giumát, tanítóképző­jét olyan jeles szemé­lyiségek tették halha­tatlanná, mint Körösi Csorna Sándor vagy Sütő András. Min­denki a maga módján és szakterületén kezdi beszámolóját Ujj János a nagyvára­di napilapban, az Er­délyi Naplóban. Enyed mintha éle­dezne tetszhalott álla­potából. A híres Bethlen-kollégium egyik szárnya már visszanyerte eredeti szépségét, másik szár­nyát és a kísérleti is­kolát most restaurál­ják. Közadományból, a református egyház hozzájárulásából, il­letve állami költség­­vetésből. Az enyedi várat is lassan kihá­mozzák a köréje épí­tett üzletek gyűrűjé­ből. Bethlen Gábor fejedelem szívesen tartózkodott e falak között, talán itt szüle­tett híres tolerancia­törvénye is, amely minden vallásnak egyenlő jogokat biz­tosított egy szabad országban. Sajnos, azóta nagyon megfe­ledkeztek a Bethlen Gábor-i bölcsesség­ről. Ceausescu az itt élőket magyar és né­met anyanyelvű ro­mánokká akarta vál­toztatni. Mégsem si­került. Galántai magyar magángimnázium A Pozsonyban megjelenő közéleti és kulturális hetilapban arról olvashatunk, hogy Szlovákiában elsőként Galántán nyitotta meg kapuit egy magyar nyelvű gimnázium. Az alapí­tó a vágsellyei peda­gógus, Tóth Lajos. Az idei tanévtől 35 tíz-tizenegy éves gyermek kezdhette meg itt tanulmányait, mert Tóth Lajos gim­náziuma a hagyomá­nyokra építve nyolc­éves. Tóth Lajos a Polák László által készített interjúban elmondta, két éve született meg a gondolat, és azóta minden percét az is­kolának szentelte. Az iskolaügyért, a jövő magyar értelmiségé­ért felelősséget érzők nagyszerű ügynek tartják az iskola ala­pítását. Persze, olya­nok is voltak, akik félretájékoztatták a közvéleményt, és igyekeztek a szülőket lebeszélni arról, hogy ebbe az iskolába íras­sák be gyermeküket. A galántai magánis­kola a tandíjak mel­lett szponzorok és alapítványok támoga­tásával működik. Az elinduláshoz megte­remtődtek az anyagi­ak, de a további mun­kához várják a ma­gánszemélyek vagy intézmények segítsé­gét. A cikkből az is ki­derül, hogy kitűnő ta­nári kart sikerült ösz­­szehozni. Az alapító elképzelése szerint gyermekközpontú is­kola lesz Galántán. Az egyéb tantárgyak mellett nagy súlyt fektetnek az európai nyelvekre, de lesz la­tin, fakultatív vallás-Vidnyánszky Attila szerencséje Vidnyánszky Attila szerencsés fiatal­ember. Magyar szín­házrendező lehet a Szovjetunióban. Igaz, amolyan kárpát-me­dencei kálváriával. Erről számol be az Újvidéken megjelenő Magyar Szó. Attila ugyanis a kijevi színművészeti főiskolára jár; a Vaj­daság - Zenta és Új­vidék - hívja meg vendégrendezésre. De ki is ő?- Kárpátalján szü­lettem, Beregszász mellett, Muzsalyban. Ez egy kis falu a sző­lőtermelő vidéken, nagy borospincékkel, még Schönburg gróf idejéből. Ungváron végeztem iskoláimat, bölcsészkaron diplo­­máltam, majd két évig tanítottam szülő­falumban, csak utána iratkoztam be a kijevi színművészeti főisko­lára, rendező szakra. Boldog vagyok-e vagy sem amiatt, hogy Kárpátalján élek? Ez adott dolog, és ha dolgozhatom, akkor jól érzem ma­gam. A kisebbségi Immár több tízezer menekült él Magyar­­országon. Fogadtatá­sukról ír elemző ta­nulmányt a Mozgó Világ című folyóirat. A többi között leszö­gezi: a magyar társa­dalom első ízben oktatás és informati­ka. A szlovák nyelvet is olyan szinten tanít­ják majd, hogy a diá kok nyolc év alatt tö­kéletesen elsajátíthat­ják. MacyarSió sorsnak biztosan van­nak hátrányai még mindig, még nagyobb hátrányai voltak ko­rábban, de rettentő sok pluszimpulzust ad, élményt, ami fel­használható, ami nél­kül szegényebb len­nék. Kárpátalján ér­zem otthon magam, ott élnek a szüleim, ismerőseim, oda köt­nek az emlékek, az il­latok, a színek, han­gulatok, a fák, ezeket másutt nem találom meg.- Kárpátalján húsz-harminc éve működik egy magyar nyelvű amatőr társu­lat. Most akarunk csi­nálni hivatalos ma­gyar nyelvű színhá­zat. A kijevi színmű­vészeti főiskola fel­vett 18 hallgatót, akik részképzésen Buda­pesten voltak és lesz­nek is februártól. Ha végeznek, ők képezik majd a profi társulat alapját. A színház székhelye vagy Be­regszászon, vagy Ungváron lesz. Egye­lőre még eldöntetlen, mert egyik városban sincs rá pénz. 1988-ban találkozott a menekültproblémá­val. Ebben az eszten­dőben körülbelül 13 ezren menekültek Magyarországra, túl­nyomó többségben Erdélyből érkező ma­gyar nemzetiségűek. 1989 nyarán - az első kutatásunk idején - már közel húszezer menekült tartózko­dott hazánkban. A tömegkommuni­kációban rendszere­sen foglalkoztak a problémákkal, kor­mányzati szinten fon­tos döntések szület­tek (letelepedési ala­pot hoztak létre, meg­alakítottak egy tárca­közi koordinációs bi­zottságot), ám a befo­gadó ország polgárai és a menekültek kö­zötti közvetlen kap­csolat 1989-ben nem volt igazán jellemző. Akkoriban a lakosság kétharmadának sem­mi köze nem volt a menekültekhez. Csu­pán minden ötödik ember ismert szemé­lyesen valakit közü­lük, és nagyjából ugyanennyien nyúj­tottak segítséget vala­milyen formában. 1990-re a kapcsola­tok elterjedtebbé vál­tak, bár a lakosság fele nem került még semmilyen viszonyba a menekültekkel. Minden harmadik ember mondhatta el magáról, hogy van­nak közöttük szemé­lyes ismerősei, és ugyanekkora arány­ban akadtak, akik már adtak segítséget. A közvetlen kapcso­latok, ismeretségek hiánya azonban egyáltalán nem jelen­ti azt, hogy ne lenné­nek a menekültekkel kapcsolatban vélemé­nyek, értékítéletek. Az emberek többsé­gének vannak attitűd­jei, nézetei ebben a témában, ami igazol­ja azt a szociálpszi­chológiai tételt, hogy az értékelő elemek je­lenlétéhez nem feltét­lenül szükséges a ta­pasztalati bázis. A befogadást ille­tően a legkedvezőbb elbánásban a romá­niai magyarokat ré­szesítették az embe­rek Magyarországon.

Next

/
Thumbnails
Contents