Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

ahogy annak a közösségnek a sorsa, amelyben született és nevelkedett: történelemköny­vek lapjaira kívánkozik. A tör­ténet kezdete már történelem­nek számít. „Mádéfalvi vesze­delem” - így szokták emleget­ni a székelygyilkolást, amit a császáriak hajtottak végre a csíki falvakban. A mádéfalvi­­ak ekkor „csángáltak” (ván­doroltak, menekültek, bujdos­tak) el Moldva felé. A bukovi­nai székelyek öt falunyi közös­ségét a második világháború idején magyar földre szándé­kozott visszatelepíteni a ma­gyar kormány. A bukovinai székelyek a Bácskába kerül­tek. Es elkezdődött legújabb kálváriájuk. A viharos kelet­­közép-európai történelem ide­­oda sodorta őket. Előbb a szerbekkel, majd a németek­kel kerültek hol végzetes, hol A székelyek története Elmondja: Fábián Ágostonná Györfí Mária Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagy székely falu. Mádéfalva volt a neve. Egy hideg téli hajnalon ágyú­szóra ébredtek az emberek. Mária Terézia leágyúztatta az egész falut. Volt ott sírás, jaj­gatás. Aki nem halt meg, s el tudott futni, elfutott az erdő­­be, onnan elvándoroltak Bu­kovinába. Keserves tél volt. Öt magyar falu lett belőlük. Dolgozgattak, s közben el­szaporodtak. Sokat szenved­tek. Idegen földön, de gyöke­ret eresztettek. Viseletűket megtartották, s anyanyelvűket megőrizték. Emiatt sokat szenvedtek. Magyarul nem tanulhattak, csak titokban, s így éldegéltek. Amíg el nem jött a második világhá­ború. Összeültek az ország nagy emberei, s elhatározták, a szé­kelyeket haza kell hozni Ma­gyarországra. Hej, Istenem, micsoda öröm volt! Menjünk haza! Csak az idősebb, tapasz­talt emberek nem örvendtek. Itthagyni a szülőföldet? Ide­genbe menni? Mire, s hova? Újrakezdeni az életet? Elhagy­ni a szép galambdúcos faháza­kat? Megint vándorolni? De ha egy jött, akkor min­denkinek jönni kellett. így in­dultak útra, kétheti hányódás után megérkeztek a Bácskába. Egyenes vidék volt, szerbek lakta terület. De a nyugtalan­ság mindenki szívében ott volt. Ez nem a mienk - mon­dogatták az emberek. Pedig hányszor mondták: „Itt élne­tek és halnotok kell.” Elhit­ték. Sok falu lett belőlük. Dől-

Next

/
Thumbnails
Contents