Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

- Az ásványiakat az foglalkoztatja, hogy az altalaj több száz méteren kavics. Ha üzembe helyezik az erőművet, itt megszűnik a normális termelési mód. De ez a kisebbik baj lenne. A lakosság emlékezik még az 1954-es árvízre. Annak sem egy szokványos töltésszakadás volt az oka. A töltéstől hetven-nyolcvan méter távolságra a víz feldobta azt a vékony termőtalajt, ami a kavicsrétegen van, ennek következtében szakadt a töltés. De itt talajtörésről kell beszélnünk. Ilyen viszonyok között a talajtörés bármikor bekövetkezhet. Képzeljük el, milyen a nyomása annak a hatalmas víztömegnek, amely a Dunakiliti tározóban gyűlne. Egy ekkora tározót nem lehet elszigetelni, mint egy csatornát. Ne adj Isten, hogy bekövetkezzék egy földrengés. Igaz, hogy a Szigetköz aszeizmikus terület, de 1912-ben mégiscsak 4-es erősségű földrengés volt. Érezték Drezdában, Lipcsében, Zágrábban és Belgrádban is. Összedőlt hét templom, kétszázhetvenkilenc ház, megrongálódott hétszáznyolcvanöt épület. A földrengés tartama alatt a Duna hullámai toronymagasságra emelkedtek, a víz gőzölgött, mintha forrna, a föld megrepedt - erről hiteles korabeli leírások tanúskodnak... A Szigetköz népe joggal fél, és felteszi a kérdést, vajon a tervezők mindennek tudatában voltak-e?

Igazán felháborítónak azt érzi Gyula bácsi, hogy a tervről a szigetközieket sohasem kérdezték meg.- Szét kellett volna nézni ebben az országban, itt igazán tanulni lehetett volna a károkon. Ott volt a kiskörei tározó vagy a Hansági-csatornázás esete. Kiadták a jelszót: „Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágni!”... Aztán kidőltek az erdők. mert a fáknak nem volt mibe kapaszkodni a laza talajon. Vajon mennyibe kerül a helyreállítás? És helyre lehet-e állítani az eredeti állapotokat?

Körülöttünk a szikrázó szépségű szigetközi táj. és mindjobban elmerülünk valamiféle temetői hangulatba. Mikor megkérdezem Gyula bácsit, hogy szerinte miért vetődött fel egyáltalán Bős- Nagymaros képtelen terve, előbb csak annyit mond:- A felső vezetés határozta el külföldi nyomásra.

Ebben a tudatban élnek a szigetköziek. Gyula bácsi aztán kiböki, amit eddig ki se mertek mondani az itteni falvakban:- Mi azt hisszük, hogy stratégiai célt szolgált ez az építmény, az oroszoknak lehetett rá szükségük. De most, hogy mindjárt öt évtizede vége van a harcoknak, még mindig nem lehet véget vetni itt nálunk - a háborúnak?

Temető - szombat délután

A község polgármesterét keressük, aki Gyula bácsi könyvének létrejöttét támogatta, és kiadta. A szüleinél nem találjuk, mint megtudjuk, a temetőbe ment, hogy a frissen vásárolt kaszálógépet kipróbálják. A temetőben sokan vannak. Sírokat ápolnak. Emlékeznek. Minden szombat délután ilyen sokan gyűlnek itt össze, mondja Gyula bácsi, aki minden egyes sírt ismer.

Nem tudok szabadulni a gondolattól: ez a falu ennyire gyászban él? Gyula bácsi is ott téblábol még mindig - a hadak útjának a végén. Egy síremlékhez vezet. Idemásolom a feliratot:

BEDŐ ISTVÁN úrvezető' 1909-1938

BODA IMRE határőr 1914-1938

Két derék határőr vadász, akik 1938. X. hó hetedikén a niagyar-cseh válság idején a Dunán, portyázás közben,

Szapnál hősi halált haltak. Hősi halottai ők a felvirradt magyar igazságnak, lelki üdvükért imádkozzatok.

A két fiatalember a Felvidék visszacsatolása utáni hangulat - düh - áldozata. A fehérvári 2-es hadtest katonái teljesítettek szolgálatot abban az időben - és helyzetben - Ásványrárón. A három határőr a Dunán csónakban portyázott. cseh oldalról rájuk lőttek, egyik kiúszott, azt agyonverték. így csak kettőnek a holttestét temethette el illő tisztességgel a falu.

Gyula bácsi könyvének talán legszebb oldalai azok, amelyeken a környék életéről emlékezik, azokról az időkről, amikor még gyalog mentek az ásványiak Pozsonyba. A Duna másik partja pedig természetes tartozéka volt a tájnak. Miután Ásványráró egyik csücskét a háború utáni békeszerződések elcsatolták, azóta annyi hangozhat el az odaszakadt ásványiakról, hogy „talán még élnek”.

Évtizedek óta olyannak tűnik tél innen, a Szigetközről a

A hédervári kastély belső udvara