Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

túloldal, mint Bél Mátyás Kihalnak 1721-es leírásában Pozsony: a temetők „A Nap a finom párákon át­sütött, nagy napgyűrű vette körül, amely finom szivár­­ványszerűen látszott, részben láthatatlanná vált az erős fényben. Mindkét oldalon, ke­leten és nyugaton az említett napgyűrűből két félnap tűnt elő, sugaraik messzire maguk előtt terjedtek, s mind keleten, mind nyugaton igen finom fel­hők vették körül. Északra egy félkör alakú ív volt a Nap fe­lett, teljesen hasonlított a szi­várványhoz, de fordított volt. ” Ez a „fordított szivárvány” mintha nem akarna eltűnni a Szigetköz egéről. Gyula bácsi könyvében ol­vasom: 1976-ban a pártvezetés kierőszakolta hét szigetközi téesz egyesülését „SZIGET­KÖZI MAGYAR-CSEH­SZLOVÁK BARÁTSÁG MGTSZ” néven. Milyen szép lenne, ha ez a barátság megmentené a Szi­getközt. De szlovák oldalról a környezetvédelem, embervé­delem helyett egyelőre a nem­zetvédelem jelszava járja, ami mögött a felvidéki magyarság egységes tömbjének a fel­szaggatása a cél. Az erőmű megépülésével megváltoznak ugyanis a nemzetiségi viszo­nyok, a szlovák népesség ja­vára. Böősy Imre, Ásványráró fia­tal polgármestere, aki Tamás Gyula bácsi könyvét kiadta, szintén arról panaszkodik, hogy az itt élőket soha senki nem kérdezte, nem hallgatta meg. A viták persze folynak. Néhány vízügyi szakember Győrött még mindig azt fejte­geti, nem ártana, ha mégiscsak megépülne a „mű”, hiszen annyi pénzt beleöltünk. És ha nem épül meg, „akkor velünk mi lesz?” - kérdezi a munkáját féltő másik vízügyér.- A Szigetköz állásfoglalása egységes - mondja Böősy Im­re -, ezt meg is szavazta április 25-én Dunaszerdahelyen a Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége. A Szigetköz vízi­­erőmű-ellenes. Ebben maradunk. Csend van Ásványráró temetőjében, merengünk. Aztán felzúg a frissen vásárolt kis fűnyíró traktor, nyergéből Fütty Csaba integet, az a fiatalember, aki Gyula bácsi könyvének kép­anyagát fotózta. Itt, a temetőben nyugalom van, de ugyan kit tudna ez megnyugtatni. Elűzhető-e Szi­getköz fölül a fordított szivár­vány? A természet annyiszor eltörölte a föld felszínéről Ás­ványrárót - és Ásványrárót mégis mindig „újraalapítot­ták” a lakói. De ha már nem az árvíz „ragadja el a falva­kat”, hanem az emberek ra­gadtatják el magukat holmi téveszméktől? A Szigetköz mégis reménykedik. Tamás Gyula bácsi könyvének a címét jól elraktározom az emlékezetemben, miközben magunk mögött hagyjuk a Szigetköz fordított szivárvá­nyát: Feltámadás a hullám­sírból . SZÁVAI GÉZA T

Next

/
Thumbnails
Contents