Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
1 ról, hogy hajóval rekedtünk külföldön. Elvitte, hogy elintézi a civil utazásunkat. De egyre késett. Ekkor az egyik felvidéki gyerek azt mondja:- Utána megyek, tudok csehül, csak megértetem magam velük. Bemegyünk az irodába, jön szembe velünk az oroszunk, ránk se hederít, meg se akar látni, hiába magyarázkodunk, kidobnak. Most már semmilyen igazolványunk nem maradt. így indultunk el, irat nélkül, gyalogosan. Még néhányszor megállítottak az oroszok, egyszer a csizmánkat akarták, máskor meg igazoltattak, de óriási szerencsénk volt, mert a jegyző ásványi gyerek volt, megismert bennünket, szólt az érdekünkben, továbbengedtek. .. Csodával határos módon menekültem meg, és érkeztem haza. Hát így jártam meg a hadak útját. Nincs vége a háborúnak? Gyula bácsit hallgatva az az érzésünk, a béke azóta se érte el a Szigetközt. Bős-Nagymarost háborús objektumnak tekintik a szigetköziek. Bárkivel állunk szóba, a veszélyek mértékét részletezi. Gyula bácsi is az 1954-es árvizet és az 1912-es földrengést emlegeti. A duzzasztómű építése nagy pusztítással járt A töltésen túl Böősy Imre, Ásványráró fiatal polgármestere 17
