Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

körül őket, virágokat tesz­nek le. Huszonöt éves érett­ségi találkozóra gyülekezik az osztály - sokfelől hívta őket haza a kedves Alma Mater. Milyen büszkék is arra, hogy egykor bolyais diákok lehettek... Most éppen csend honol az ódon falak között is. Most éppen nem rontanak be üvöltözve, öklüket rázva a - ki tudja, kik által - fel­bőszített románok, tudatlan emberek, hogy halálra ke­ressék „a fasiszta, irredenta Bolyait”! Megilletődve lé­pek az igazgatói irodába. Klementisz Jánost eltéphe­­tetlen szálak kötik a patinás iskolához. 1954-től diákja, majd az egyetem elvégzése után tanára, jelenleg igaz­gatója a híres líceumnak. Az 1948-as államosításig református kollégium, az­után 1961-ig magyar nyelvű elemi és középiskola min­dig elit intézmény volt, a szó legnemesebb értelmé­ben. A legtehetségesebb di­ákokat válogathatták ki a 32 sok-sok jelentkező közül. El is követtek mindent a romá­nok, hogy kivegyék az in­tézményt a magyarok kezé­ből: először román osztá­lyokkal „bővítették” az is­kolát. Ezután felszámolták az elemi képzést, s ezzel meg is szűnt az alapok lera­kása. A „forradalmi válto­zások” után pedig sportosz­tályok indítására kényszerí­tették az iskola vezetését, ahova bekerülhetett a város Feljárat a vártemplomba A kultúrpalota impozáns különterme

Next

/
Thumbnails
Contents