Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
A magyar-román színház modern épülete, amit nehezen szoktak meg a helybéliek jó néhány suhanca is, s ezzel megkezdődött a fegyelem felbomlasztása. Nem számított, hogy egy elit líceumról van szó, csak az lebegett a felsőbb hatóságok szeme előtt: mind több és több legyen a román osztály, szakadjon meg a folytonosság, és törjön meg az iskola addigi szellemisége. Bár a hivatalos szervek ígéretet tettek, hogy az 1991-es tanévtől ismét magyar nyelvű intézményként működhet a híres Bolyai, ebből természetesen nem lett semmi. Klementisz János és a hozzá hasonlóan gondolkodó tanárok az állandó támadások, a lehetetlen állapotok között is mindent elkövetnek azért, hogy a Református Kollégium örököseiként vigyék tovább az intézetet. Az igényes oktatás és nevelés mellett természe■■■lilwSSBFw Ti iiigH ■■ m tesen szükségük lenne korszerűbb számítógépekre, mikroszkópra, mérőműszerekre és szakkönyvekre is. Először a marosvásárhelyi RMDSZ-kongresszus háziasszonyaiként, kedves, figyelmes vendéglátóiként találkoztam a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület tagjaival. Az alapító elnöktől, Péterffy Gyöngyi történelemtanártól tudtam meg, hogy az egyesület a marosvásárhelyi RMDSZ Nőszervezemeg. Asszonyelodeik - így a névadóul választott fejedelemasszony - példáját követve, múltunk haladó hagyományaira támaszkodva szeretnének munkába állni. Nemcsak történelmi jogfolytonosságukat akarják visszaállítani, hanem ápolni is Lorántffy Zsuzsanna erkölcsi hagyatékát s őt, mint az európai keresztény hitélet jótékony toleráns szellemét, példaképükké emelni. A marosvásárhelyi asszonyok, amikor országos önszerveződésre buzdítottak, maguk is meglepődtek azon, milyen lelkes visszhangra talált felhívásuk. Lorántffy Zsuzsanna nyomdokain haladva jótékonysággal, szeretettel, ökumenikus keresztény hittel szeretnének munkálkodni csaadi életükben, a kultúra, a közoktatás érdekében a magyarság megmaradásáért. Azt is elhatározták, hogy kapcsolatba lépnek a világ bármely pontján működő Lorántffy Zsuzsanna egyesületekkel, szervezetekkel. Ezek az erdélyi asszonyok felismerték, hogy most olyan időket élünk amikor kiáltó a szükség a simogató, segítő kéz iránt. Nem lehet arra várni, hogy akár a diakóniában, akár más, emberbaráti területen belátható időn belül lényeges változás történik, nekik kell szervezetten, összefogva segíteniük a rászorultakon, a megfáradtakon. ZIKA KLÁRA
