Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
MŰVÉSZPORTRÉ Szoboravatás volt idén januárban Budafokon. Egy legenda öltött ismét testet, a talapzaton csupán ennyi áll: Az alapító Törley József. Neki köszönhető, hogy a Törley nevet ismerik és tiszteletben tartják az egész világon. Pedig maga a név nem volt mindig ennyire népszerű, a család szabadságharcos tevékenysége miatt a múlt század második felében Törley Józsefnek emigrálnia kellett. Reimsben kötött ki, s ha már ott volt, alaposan kitanulta a pezsgőgyártás fortélyait. 1880-ban tért vissza Magyarországra, s 1882-ben már töltötték a palackokat a Budafokon alapított gyárban. Jellemző módon az első tételek egyik rendelője a párizsi Casino volt, mert a gyáralapító nemcsak a technológia elsajátításában, de a piackutatásban is megelőzte korát. Nevéhez amúgy is legendák tapadtak, szóbeszéd szerint Fonyód-Bélatelepen, a Huszka-villa melletti Törley-kútból jeles napokon pezsgő folyt. Törley József egyike volt az első honi autótulajdonosoknak, akkoriban megcsodált, ma már matuzsálemnek számító járgányával többször is megtette a Budapest-Párizs utat, majd gondolt egyet - mivel a reklám fogalma sem volt ismeretlen számára -, s egy szép napon úgy ahogy volt, elásta a homokba. A szobrot egyébként Ruszina Lászlóné készítette, neve azonban így nem sokat mond, a művészvilágban R. Törley Máriaként ismerik.- Remélhetőleg nem csupán a nevem miatt esett rám a választás - mondja az alkotó -, hanem azért is, mert jó szobrásznak tartottak. A kapcsolat nemrég alakult ki a gyár vezetőivel, amikor néhány éve férjem tanácsára egy kiállításom megnyitójára meghívtuk őket. Legközelebb már pezsgőt is hoztak magukkal, mondván; hogy néz ki, hogy egy Törley lány vernisszázsán orosz tankpezsgővel kínálják a vendégeket. Meghívtak minket a kastélyba is, ahol születésem óta nem jártam. Itt került szóba, hogy Józsi bácsinak volt már egy szobra a parkban, csak elveszett. Itt lenne az ideje pótolni. Bronzból csináltam meg, egy picit nagyobbra, mint az életnagyság. Díszmagyarban ábrázoltam, mert Józsi bácsi nagyon büszke volt a magyarságára. Nemességét a millenniumkor kapta a pezsgyőgyár alapításáért. Anyámék famíliája, a Piukovich család sokkal régebben viseli a nemesi címet, ennek ellenére nem ápoljuk igazán ezeket a hagyományokat, még csak a családfánk sincsen meg.- Azt mondta, születése óta nem járt a kastélyban...-Én 1950-ben születtem, néhány hónapot töltöttem csak a kastélyban, semmilyen emlékem nem volt róla. Előbb a Petőfi Sándor utcai lakásunkba mentünk, majd anyám megálmodta, hogy jön értünk az ÁVH-s kocsi, akkor meg lenyargalásztunk Nagykátára, nagyanyám házába. Onnan vittek el bennünket Hajdúdorogra, két és fél évet voltunk ott, utána mehettünk vissza Nagykátára. Sokra ebből az időszakból sem emlékszem, csak hogy anyuék nagyokat kártyáztak. Zsófi nagymama valamikor konzervatóriumba járt, a férje, Törley Dezső inkább botfülű volt, de mindhárom gyermekük játszott valamilyen hangszeren. Orvos barátaikkal gyakorta házi muzsikáltak, a nagymama annyira szerette a zenét. Volt bérletünk az Operába, a Zeneakadémiára, hetente kétszer-háromszor bumliztunk fel Pestre vonattal. Nagyon korán volt televíziónk, de azért mindig a rádió szólt, mert rengeteg operát adtak. Rám is rengeteg ragadt, s bár egy szobában laktam a zongorával, egyedül én nem tanultam zenét. Pedig remek fülem van, egyszeri hallás után bármit leénekelek. Ám a zenetanuláshoz lusta voltam, inkább örökké csak a Az alapító Törley József szobrával Ruszina Lászlóné, azaz R. Törley Mária 47
