Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

48

könyveket faltam. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne élvezném ma is maximálisan a muzsikát.- Ez meg is látszik a munkáin.- Inkább csak az utóbbi időben. Eleinte nagy fenekű lányokat formáltam, ha rajtam múlna, egyébként is mindig életnagyságban dolgoznék. Azután jöttek a bohócok, ők talán egész életemen végigfutnak, ami természetes is ebben a században. Az ember kiszolgáltatottságát, védtelenségét jobban ki lehet fejezni általuk, egy álarc mögé bújva merészebben lehet szólni bánatról és örömről. S persze vannak a nagy témák: a magány, a szerelem - ezeket általában úgy oldom meg, hogy egy nagyobb természeti vagy építészeti formát használok, például Dante és Beatrice esetében a holdkaréjt, s abban helyezem el a kicsi figurákat. A zenét minden vonzódásom ellenére igazából csak a tavalyi Mozart-évforduló óta kezdtem el ábrázolni. Az ő muzsikájának kristálytiszta csengését - úgy gondolom - remekül lehet visszaadni a tükör és az üveg felhasználásával. A hangjegyekkel is nagyon sok mindent ki lehet plasztikailag fejezni, legújabban pedig a hangszerek szépsége fogott meg.- Most éppen min dolgozik?- Balázs Árpád zeneszerzővel kölcsönösen nagy hatással vagyunk egymásra. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében hangzott el az Elvarázsolt dimenziók - hét összekacsintás R. Törley Mária szobraival című Balázs-opus ősbemutatója, s nemsokára én is elkészülök a szerző büsztjével. A mellszobor a kettejük hasonlatossága miatt rendkívül em-