Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
POSTALÁDÁNKBÓL 4 Az Új Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. FELSZABADÍTÁS ÉS MEGSZÁLLÁS Az utóbbi években egyre gyakrabban arról ír a magyar sajtó, hogy a Vörös Hadsereg (a szovjetek, az oroszok, a bolsevikok) nem felszabadították, hanem elfoglalták (leigázták, uralták stb.) Magyarországot. A tények ezzel szemben a következők: 1. Magyarország, a náci Németország közvetlen szövetségeseként, 600 000 magyar honvéd részvételével több mint három éven át harcolt a Szovjetunió ellen, és pusztított az elfoglalt területeken. 2. A szövetséges náci Németország motorizált egységei 1944 márciusában minden előzetes tárgyalás nélkül átlépték a magyar határt, s villámgyorsan elfoglalták az önálló, független Magyarországot. Ennek következményei: a Gestapo uralma; a parlament szociáldemokrata képviselőinek, közéleti személyiségeknek, neves íróknak tömeges elhurcolása, kivégzése; a nyilaspárt hatalomátvétele, s ezzel vérfürdők és tömeges deportálások. 3. A Vörös Hadsereg lépésről lépésre visszavonulásra kényszerítette egész Kelet- Európában a náci német hadsereg egységeit, így Magyarországon is, s minden országon, amin átvonult, katonai egységeket hagyott hátra. 4. A náci Németország összeomlása után a Kreml (a bolsevik párt) politikai, gazdasági és ideológiai igájába kényszerítene a kelet-európai országok népeit, a helyi kommunista pártokkal karöltve. E tényekből tehát az következik, hogy a Vörös Hadsereg igenis felszabadította Magyarországot a náci megszállás és terror alól, hogy utána nem sokkal a szovjet vezetők tervei szerint a saját terrormódszereivel a saját igájába hajtsa. De azoknak az orosz vagy ukrán katonáknak, akik Magyarország különböző helyein náci golyóktól estek el, nem az járt az eszébe, hogy leigázzák az országot, hanem hogy leverjék a fasizmust. Abba kell hát hagyni, illetve nem szabad újrakezdeni a történelemhamisítást! El kell különíteni a Vörös Hadsereg hősies harcától a Kreml urainak a szörnytetteit. DÁN DÓNÁTH HAIFA. IZRAEL MAGYAR NYELVTANFOLYAMOKHOLLANDOKNAK A hollandiai Middelburgban 1991 novemberében magyar nyelvtanfolyam kezdődött. A holland anyanyelvű hallgatók azért tanulják 15 alkalommal másfélmásfél órában a magyar nyelvet, hogy közvetlenebb kapcsolatot tarthassanak a romániai magyarokkal, akiknek segélycsomagokat küldenek. A nyelvtanfolyam résztvevői egy ottani kórház építkezésénél is segítenek, s elég gyakran ellátogatnak Erdélybe személyesen is. A tananyag a Tankönyvkiadónál nemrégiben megjelent Színes Magyar Nyelvkönyv első hét leckéje. Az 1992. április 7-én kezdődő úgynevezett vakációtanfolyamra még lehet jelentkezni. Ezen a tananyag a Welkom in Hongarije című kazetta lesz, valamint egy általam összeállított könyv kilenc különböző témával. A vakáció-tanfolyam résztvevői tíz alkalommal másfél-másfél órában ismerkedhetnek majd a magyar nyelvvel. Jelentkezni lehet a következő címen: ILDIKÓ JONGENEELFORGÁCS JODENGANG 28 4334 CM MIDDELBURG, HOLLANDIA KÁRTÉRÍTÉS ÉS JOGÁLLAMISÁG „Legyünk mi tisztességesebbek azoknál, akik tőlünk javainkat, szüleinket, rokonainkat elvették, és ne követeljünk utódaikon semmit” - írja Neufeld Róbert úr az Új Magyar Hírek 1991. októberi számában, mert, úgymond, mi már eléggé megszedtük magunkat Nyugaton. Nos, lehet, hogy Neufeld úr azért hagyta ott a „tízmilliót”, hogy megszedje magát, s ha ez sikerült neki, élvezze a jólétet, ezzel nem ártott és nem árt ma sem a tízmillió magyarnak. Akadnak azonban olyanok, akik a bőrüket mentendő távoztak külföldre. Jómagam ebbe a csoportba tartozom. Amikor harmadszor keresett már a rendőrség otthon, Budapesten, 1957 januárjában, akkor elhatároztam, hogy nem várom meg a negyedik látogatást. Nem volt semmi kedvem visszamenni „üdülni” Márianosztrára, Csolnokra, de még Vácra sem, pedig Vácot mindig szerettem, de elég volt a négy és fél év az efféle „üdülésből”. Franciaországban szörnyű kezdeti nehézségek után sikerült csak „megtelepednem”, s ma már, 59 éves koromra, megvan a ház és megvan a kocsi is, Mercedes, kilenc esztendős, s több mint 400 ezer kilométer van benne. Magyarországon tőlem senki el nem vett vagyont, mert nem volt vagyonom. De jogosnak és természetesnek tartom, ha kártérítést követelnek azok, akiket kiraboltak. A kártérítés kifizetése egyébként Magyarországnak is érdeke, mint ahogyan Németország - a nyugati és nem a keleti! - fizetett mindazoknak, akiket a hitleri rendszer forgatott ki a vagyonukból. És azoknak is fizetett, akiket a rendszer üldözött. Hiszen nem kellett vagyonosnak lenni ahhoz, hogy elvigyék az embert valamilyen táborba, hogy ott kiirtsák vagy megkínozzák, esetleg halálra dolgoztassák. Németország fizetett, mert ezt követelte a jog és a rend. Ha a mai Magyarország „elfelejti” kártalanítani azokat, akiket elődje 1945 és 1989 között üldözött vagy kifosztott, akkor ez a mai Magyarország nem jogállam és nem megbízható. Amelyik állam igényt tart nemzetközi elismerésre és tiszteletre, nem hagyhat károkat megtérítetlenül. A kártérítésről lemondani lehet. Ez nemes dolog. De ezt mástól senki sem követelheti meg. Főleg az nem, aki részes volt a kár okozásában, de még az sem, akinek nincs mit követelnie. SUGÁR MENYHÉRT BESSÉGES, FRANCIAORSZÁG ITT A BÉLYEG - HOL A BÉLYEG? Az ősszel hazalátogattunk szülőföldünkre, s hosszabb időt töltöttünk Budapesten. Örömmel láttuk a sok változást, ami odahaza történt és történik napjainkban. De akadt egykét bosszantó apróság is, amiket pedig könnyű lenne kijavítani. Ezek közül csak egyet: írtam a barátainknak, ismerőseinknek képeslapokat, leveleket, s bementem egy trafikba, hogy megvegyem rájuk a bélyegeket. De sem ott, sem a többi trafikban vagy újságárusnál nem kaptam bélyeget, csak tanácsot, hogy menjek a postahivatalba. Amikor az okot kérdeztem, azt válaszolták, hogy a posta nem ad százalékot az eladott bélyegek után. Nem lehetne ezen változtatni? FODOR LÁSZLÓ JOHANNESHOV, SVÉDORSZÁG Utánajártunk, kipróbáltuk: a legtöbb trafikban lehet levélbélyeget kapni. Úgy is írhatnánk, hogy kifizetődő bélyeget tartani, hiszen ahol a turista bélyeget vesz, ott képeslapot is vásárol, s ha a bélyeg nem hoz hasznot, a képeslap - szabadáras cikk! - annál inkább. Persze, a posta is folytathatna ügyesebb üzletpolitikát. Például azzal, ha nemcsak az „unalmas" forgalmi bélyegekkel látná el az árusítókat (trafikokat, kisebb postahivatalokat), hanem szép képes emlékbélyegekkel, sorozatokkal is. - A szerk. ■*4 í* \
