Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

tyájuk hatalmas ereje miatt aggódniuk, hiszen az egykori pásztoreb nyugodt, kiegyensúlyozott, mondhatni „kezes” jószág.

És ha már szót ejtettünk a nyáj őrzőiről, szóljunk arról a három ősi magyar kutyafajtáról is, amelyeknek a feladata a birkák terelése volt.

*

A pulit a pásztor nagy becsben tartotta, céltudatosan tenyésztette. Egy kiváló ebért három-négy juhot is elkért, de a legjobbakat semmi pénzért nem adta volna el. A puli élénk, fürge, tanulékony, a legintelligensebb kutyák egyike. Korántsem véletlen, hogy a magyar rendőrség őrző-védő feladatra is alkalmazta az ötven centiméternél magasabb pulikat a két háború között - szép sikerrel. A pulit a pásztoroknak alig kellett idomítaniuk. Ha a kölyök egyszer-kétszer látta, hogy az idősebb kutyák miként terelik a nyájat, maga is közéjük állt. Pápai Páriz Ferenc 1708-as Magyar-latin szótárában már szerepel a „puli” szócikk, a pontos fajtaleírás azonban a 20. század elejéig váratott magára.

A puli manapság igen népszerű. A pásztorok csak a kutya munkavégző képességét, „eszességét” tartották szem előtt, ez volt a tenyésztés legfőbb szempontja. Az utóbbi évtizedekben a küllem is fontossá vált, ezért külön tenyésztik a fekete és a fehér pulit, egyre ritkábbak a szürkék, bár igen szép az úgynevezett maszkos fakó. A puli megszokta a pusztai életmódot. Gyakran hiába teszik ki neki a pokrócot, ő a téli hidegben is jobban szeret az avarban feküdni, különösen ha onnan szemmel tarthatja a rábízott területet. Etetésére alig kell gondot fordítani, egy átlagos család konyhahulladékán bőségesen elél.

49