Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A pumi nem olyan régi fajta, mint a puli, a nyájterelésben mégis kiválóan megállja a helyét. Manapság inkább házat őriz ő is. Luxusebnek is kiváló, lakásban is tartható, mókás pofája, játékossága révén egykettőre a gyerekek kedvencévé válik. A pumi eredetileg terrierjellegű terelőkutya. A fajta a 17-18. században alakult ki oly módon, hogy a hazánkba kerülő német spicc, illetve a francia chiert de Brie keveredett a pulival. A pumi csak 1923-ban szerepelt először kiállításon mint önálló fajta. Jól bírja az esőt, a lucskos időt, a vizet. Szervezete ellenálló, szőre szinte percek alatt megszárad. Város- A pumi ban tartva könnyen, gyor- k“yl|g“*lanul san megtanulja, hogy amíg az idegeneket, gazdája le nem törölte a sá-' Ez a dolga ros mancsát, addig nem lepi át a küszöböt. Amikor a puli és a pumi fajtajellegzetességeit végleg szétválasztották, mind világosabban elkülöníthetővé vált egy harmadik fajta is. Ezt a sötét szőrű, közepes termetű, hegyes fülű pásztorebet nevezik mudinak. A mudi ma ismert formájában a századfordulón alakult ki, 1930 óta tenyésztik. Sajnos, kevéssé ismert, a városokban alig találkozhatunk vele. Feladatköre valamikor az volt, mint a pulinak vagy a puminak. * Magyarországon azonban nem csak a pásztorok tartottak ebet. A nemesi kúriák, udvarházak, vadászkastélyok kertjében is ott álltak a kennelek, melyekben remegő orrcimpájú vadászkutyák várták, hogy a hajtők elővezessék őket. Négy ősi magyar vadászkutyával büszkélkedhetünk. Ezek: a magyar vizsla, a drótszőrű vizsla, a magyar agár és az erdélyi kopó. A vizsla rövid szőrű változata már a sztyeppéken együtt űzte a vadat eleinkkel. Egy 1510-ből fennmaradt levél tanúsága szerint a vizslát elsősorban fürj- és fogolyvadászatra használták a középkorban. A vizsla nagyszerűen idomítható, a 15-16. században a solymászatban is hasznát vették. Manapság főként nyálra, fácánra vadásznak vele. Azért kedvelik a vadászok, mert fantasztikus mutatványokra képes. A zajló jég közül kihozza a meglőtt szárnyast, néha az ágak között verdeső fácánért is felkapaszkodik a fára. A vizsla hálás, ragaszkodó társ. Állóképességét, fegyelmezettségét annak is köszönheti, hogy vérében megőrzött valamit az azóta kipusztult pannon kopóból. A vizsla drótszőrű változatát körülbelül negyven éve tenyésztik. A fajta kialakításában szerepet játszott a drótszőrű némtet vizsla is. * A középkori magyar nép messég kedvenc kutyája a magyar agár volt. Ez a nemes formájú, gyors és kitartó eb ugyancsak Árpáddal érkezhetett a Kárpátok közé. Már a honfoglaláskori sírokban meglelhetjük a csontjait, ami arra utal, hogy gazdájuk annyira szerette az agarakat, hogy a túlvilágra is magával akarta vinni őket. A magyar agár nemcsak gyors, hanem bátor is, ezért a szarvassal, sőt néha a farkassal is eredménnyel szállhat szembe. A vadászok az agarat lóháton kísérték, hogy az szét ne
