Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
HAZAI KÖRKÉP és olvasni. (De beszélni: csodálatosan.) Ám, nemcsak ezt az elmaradást kell pótolniuk, hanem a nemzeti identitás hiányosságait is. Ezek a fiatalok gyermekkoruk óta azt hallották odahaza, hogy ők nem magyarok; hogy az a nyelv, amit szüleik, nagyszüleik beszélnek egy rontott, hibrid nyelv, ami semmire nem való. Dalaik, táncaik pedig tulajdonképpen románok, csak éppen elkorcsosították őket. S hogy a magyarok barbár, ázsiai népség - és így tovább. Ám ezek a fiatalok néhány hónap alatt úgy rázták le magukról a hamis tanítást, mint a kutya a vizet. Az irántuk - és a magukkal hozott népi kultúrájuk iránt - megnyilvánuló hazai, anyaországi érdeklődés felismertette velük, hogy ők valójában milyen értékeket, sőt: kincset őriznek. Többek között éppen az akkor még élő 91 esztendős Domokos Pál Péterrel való találkozások, a Magyar Televízióban bemutatott moldvai csángókról szóló dokumentumfilmek, a II. János Pál pápa magyarországi látogatására érkező csángók felemelő fogadtatása ébresztette rá őket, hogy csángó magyar voltukat nemhogy eltagadniok, hanem éppenséggel vállalniok kell! Ez a szigetmonostori csángó bál tovább erősítette bennük ezt az érzést, ezt a tudatot. Nagyon is nemes feladatot vállalt tehát a Szigetmonostori Kulturális Egyesület, a Lakatos Demeter Egyesület és a Tahitótfalui Faluegyesület, amikor megrendezte ezt a bált, amelynek teljes jövedelmét az Erdélyben tanuló csángó diákok javára ajánlották fel. HALÁSZ PÉTER érkeztek vendégek. Alig fértek a terembe, pedig egy részük mindig a szomszédos helyiségben tartózkodott, ahol moldvai módra túrós máiét (puliszkát) készítettek a csángó diákok. Volt tombola is, amin Szőcs Anna csángó szőttesei jelentették a nyereményeket. A közönség tehát valóban tanulva szórakozott, vigadva gazdagodott ismeretekben és érzelmekben egyaránt. S miközben azt figyeltük, hogy a hazai fiatalok milyen igyekezettel sajátítják el a műsort követő táncházban a moldvai tánclépéseket, s a csángó fiatalok mily’ lelkesen tanítják őket, el kellett tűnődnünk: milyen nagy utat tett meg lélekben ez a néhány tucat moldvai csángó fiatal! Ők, akik ősz óta a Budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézet kollégiumában készülnek arra, hogy rendkívüli erőfeszítéssel behozzák az anyanyelvi iskolák saját országukban való hiánya miatti hátrányukat. Emiatt még érettségi után sem tudnak anyanyelvükön hibátlanul írni A szigetmonostori rendezvényre nemcsak a helybeliek mentek el jártunk A Szentendrei-sziget déli részén fekvő Szigetmonostor művelődési otthonában nagy volt a jókedv: a tavaszt köszöntve. Pedig nagy gyászuk lett közben váratlanul azoknak, akik ott összegyűltek: moldvai csángóknak és a csángók barátainak, hiszen meghalt Domokos Pál Péter, a moldvai magyarok kutatója, tanítója, utazó nagykövete. Meg is emlékeztek róla az összegyűltek, tisztelegve tudósi, emberi nagysága előtt. A tisztelet és a ragaszkodás igazi megnyilvánulása - hangoztatták ha folytatjuk munkáját, céljainak megvalósítását. A szigetmonostori csángó bálnak a gondolata is az ő szellemében született: a moldvai csángó magyarok megismerését, megismertetését, sorsuk jobbítását szolgálta. Csorna Gergely gyönyörű diaképeivel illusztrált előadása, Kobzos Kis Tamás, Csizmazia Csönge és Szöllősi Réka éneke, a Tatros együttes muzsikája a magyar népi kultúrának azokat a rendkívül értékes rétegét elevenítette fel, amelyet a moldvai magyarok őriztek meg számunkra. De az est legnagyobb, meglepetésszámba menő eseménye a Magyarországon tanuló diákok műsora volt. Becze Magdolna Lakatos Demeter csángó költő verseit szavalta, Petrás Mária keserveseket énekelt, a már itt, Magyarországon alapított tánccsoport pedig tüzes moldvai táncokat és ritkán látott népszokásokat mutatott be. A rendezvényre nemcsak a helybeliek jöttek el, hanem a szomszédos falvakból, sőt még Szentendréről, Budapestről is Csángó bálban
