Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
Imelda Marcos itt ragyogó életet él; az ellene indított perekben felmentették. A Fifth Avenue-i, műkincsekkel zsúfolt otthonában állandóan partikat rendez, melyeken a felső tízezer és a művészvilág sztárjai vannak jelen. Az egykori szépségkirálynő már elhízott és meg is öregedett, de állítólag még nagyon kedveli a jóképű Fiatalembereket. George Hamiltonnal, a hollywoodi sztárral is együtt emlegették... Képzelem, hogy irigylik és gyűlölik azok a Filippinó nők, akik itt dolgoznak New Yorkban. Sokan közülük masszázsparlorokban működnek, és többen mint nörszök helyezkedtek el az itteni kórházakban. Kedvesek és nagyon szolgálatkészek - csak éppen nem sokat értenek angolul. Mikor súlyos balesetem után Budapestről ide szállítottak a Columbia Kórházba, egy ilyen kis Filippinó nörsz jött be a különszobámba. Nagyon szomjas voltam, és a szájamra mutatva kértem, hozzon be nekem egy pohár szódavizet. Mosolyogva kisietett, és behozott egy hőmérőt. Később megint csengettem neki. Túl hangosan bömbölt a rádióm, de nem tudtam elzárni, mert a fejem felett volt a kapcsoló, és nekem mozdulatlanul kellett feküdnöm. Megint csak mutogattam a fejem felett felfelé. A nörsz bólintott, ezúttal nem mosolyogva, hanem szomorú arccal, de ahelyett, hogy elzárta volna a rádiót, kisietett. Néhány perc múlva visszatért egy katolikus pappal és két ministráns gyerekkel. Azt hitte, hogy az utolsó kenetet akarom felvenni, azért mutogatok az ég felé. Megmagyaráztam a papnak, hogy erről szó sincs, még nem haldoklóm, és egyelőre nem kívánok a túlvilágra kerülni. Az egyik ministráns gyerek végre elzárta a rádiót. Az ajtóban ekkor megpillantottam a Fiamat, óriási virágcsokorral a kezében. Egyszerre minden olyan mellékessé vált. A fájdalom az összeszögelt combcsontomban, a rettenetes repülőút az óceán felett, a félelem, hogy talán sohasem fogok tudni járni. A Fiam! Az életemnek mindig ő volt az értelme. A tragédiákban, a kitelepítés szörnyű éveiben, a kényszermunkán, ahova elhurcoltak, RAJZ: KARAKAS ANDRÁS mindig és mindenütt az adott erőt, hogy átvészeljem, amit a sors keze rám mért... Ezt a Fiút fel kellett nevelnem. És sikerült. Ma egyetemi professzor és tanszékvezető a New York Universityn. Hát nem vagyok feminista... Tizennyolc könyvet, több mint hatszáz novellát írtam, de elsősorban mindig anya voltam. A siker és a hírnév másodrangú volt a szememben. A feministáknak tehát nincs igazuk. Az anyaság és a karrier nem áll szemben egymással.
