Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

Oltárkövek a szekszárdi múzeum előtt

jelenti egykori templom létét. A századok során a Duna sokszor változtatta medrét, amelynek partján itt eredetileg egy 80 x 80 méteres alapterületű római kikötő állt. A valamikori kikötő bejáratánál még most is két-három méter magas, öthat méter hosszú faldarabok rejtőznek a víz alatt. Bizonyosságot nyert, hogy a kikötőerődöt a Kr. u. IV. században emelték. A kőben szegény vidékre nagy távolságról hozták az építőanyagot. A kétméteres, feliratos oltárkövek eredetileg a Gellérthegy oldalában álltak, az eraviscus lakosság

Egy sírkő felmerül a víz alól

romanizált főistene, Jupiter Optimus Maximus Teutanus tiszteletére, magas rangú aquincumi római tisztviselők alapítványaiként.

A magyar régészek Zürichben, a III. Vízalatti Régészeti Konferencián számoltak be kutatásaikról, ahol egyértelmű sikert aratott megszállottságnak is minősithető teljesítményük.

A kutatásokat folytatni kell, illetve kellene. Egyetlen dologban nem mutatkozik hiány, és ez a lelkesedés, amihez természetesen megfelelő szakmai hozzáértés társul. Pénz azonban egyre kevésbé. Az eddigi leletek legszebb darabjai most Szekszárdon, a Wosinksky-múzeum főbejárata mellett, illetőleg Bölcske templomudvarán és a dunaföldvári várban láthatók.

ORDAS IVÁN53