Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

Oltárkövek a szekszárdi múzeum előtt jelenti egykori templom lé­tét. A századok során a Du­na sokszor változtatta med­rét, amelynek partján itt eredetileg egy 80 x 80 méte­res alapterületű római kikö­tő állt. A valamikori kikötő bejáratánál még most is két-három méter magas, öt­hat méter hosszú faldara­bok rejtőznek a víz alatt. Bi­zonyosságot nyert, hogy a kikötőerődöt a Kr. u. IV. században emelték. A kő­ben szegény vidékre nagy távolságról hozták az építő­anyagot. A kétméteres, fel­iratos oltárkövek eredetileg a Gellérthegy oldalában áll­tak, az eraviscus lakosság Egy sírkő felmerül a víz alól romanizált főistene, Jupiter Optimus Maximus Teuta­­nus tiszteletére, magas ran­gú aquincumi római tisztvi­selők alapítványaiként. A magyar régészek Zü­richben, a III. Vízalatti Ré­gészeti Konferencián szá­moltak be kutatásaikról, ahol egyértelmű sikert ara­tott megszállottságnak is minősithető teljesítményük. A kutatásokat folytatni kell, illetve kellene. Egyet­len dologban nem mutatko­zik hiány, és ez a lelkese­dés, amihez természetesen megfelelő szakmai hozzáér­tés társul. Pénz azonban egyre kevésbé. Az eddigi le­letek legszebb darabjai most Szekszárdon, a Wo­­sinksky-múzeum főbejárata mellett, illetőleg Bölcske templomudvarán és a duna­­földvári várban láthatók. ORDAS IVÁN53

Next

/
Thumbnails
Contents